Kiss Zoltán László festőművész emlékei az 50-es évekről, az 1956-os szentlőrinci eseményekről, édesapja internálásáról, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumról, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról, a sorkatonai szolgálatról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról, a kádári kultúrpolitikáról és az underground-mozgalmakról. 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapját osztályidegenként jelölték meg 5:03 édesapja B-listára került, mert nem volt hajlandó több békekölcsönt venni, ezért kirúgták, édesanyja így elment dolgozni varrónőként 7:46 gyermekként látta a falun átvonuló orosz menetoszlopot 1956-ban, a falujukban a párt irattárát kifosztják, ezt édesapja vezetésével megakadályozzák, és ezért áldozatává válik a későbbi megtorlásoknak 12:12 látták a vörös csillag leverését is gyerekként a faluban; később megtudták, hogy édesapját keresni fogják, ezért felköltöztek Budapestre, ő az iskolát még a faluban befejezi 14:11 1957 őszén Budapesten éjjel négyen keresték fel a családot és vitték el édesapját Tökölre; édesapja saját maga védte magát, mert jogot végzett ember volt, a perét megnyerte, így csak az addig eltöltött időre tartóztatták le, és kiszabadulhatott 19:18 a diákok közül sokan megemlékeztek március 15.-ről 21:06 érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre került be esti iskolára, de elvitték katonának két évre, 1968-ban történt mindez, mozgósították őket, kimentek megszállni Csehszlovákiát, mesél arról, hogy a Népszabadságból más példányt kaptak, mint a polgári lakosság, felidézi egy orosz küldöttség látogatását 27:23 a megszállás során harci események nem nagyon voltak, mikor bevonultak, Érsekújvár főterén azt hitték, hogy visszacsatolják Szlovákiát, de két óra múlva már elterjedt, hogy nem erről van szó, és a szlovák tüntetők horogkereszteket festettek, és demonstráltak a megszállás ellen 29:50 az aczéli kultúrpolitika három T-je egyértelműen jelen volt a mindennapokban 34:38 felidéz botrányosan bezárt kiállításokat

0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el

A riportalany debreceni kereskedőcsalád leszármazottja, akinek családja 1944-ben költözött át Pécsre. Szól arról, hogy édesapja három évig volt hadifogságban (3:00-ig). Elmeséli, hogy a háború után Pécs csaknem összes általános iskolájában tanult (7:18-ig). Meghatározó élmény volt számára, hogy iskolás korában több pécsi képzőművész tanította (10:53-ig). Mesél katonai szolgálatáról, elmondja, hogy katonaévei alatt lehetősége volt képzőművészettel foglalkoznia (17:32-ig). A pécsi Művészeti Szakközépiskolába Bizse János hívta tanítani 1962-ben. Elmondja, hogy milyen okai voltak az iskola létrehozásának (21:18-ig). Felidézi milyen volt a helyi képzőművészeti élet az 1960-as években, milyen lehetőségei voltak a kor alkotóinak (25:18-ig). Beszél a korszak morális problémáiról (35:50-ig). Szól a Pécsett kibontakozó szellemi pezsgésről. Elsőként a Pécsi Nemzeti Színházban Németh Antal és Eck Imre irányításával megvalósult törekvésekről beszél (39:38-ig), majd szól a Bóbita Bábszínház jelentőségéről (44:11-ig). Mesél a Bécsy Tamás vezetésével meginduló amatőr színházi életről (45:48-ig). Elmondja, hogy a helyi politikai elit támogatta a művészek törekvéseit, mert büszke volt ezekre (52:02-ig). Végezetül szól a Villányi Művésztelep megalakulásáról (56:50-ig).