Az interjúalany azzal kezdi, hogy katonai pályára lépése világosan következett számára, édesapja is megjárta mindkét világháborút. A Horthy koszakban páncélostiszt lett (0:06). A második világháborúban Németországban az angolok ellen harcolt, ekkor más gyalogosan. Valamint katonai iskoláiról mesél (2:01). Bemutatja a marosvásárhelyi hadapródiskola fegyvernemeit, valamint a többi magyarországi tisztképző iskoláról is szót ejt (5:07). A háború után a rendőrség figyelte, több társa is megjárta Recsket, de ő maga nem volt annyira szem előtt, nem zaklatták. Az interjúalany elmeséli, hogy több bajtársa is megjárta a Gulagot (7:47). Páncélostisztté való avatása után az első páncélosezredhez került. A hadapródiskolából kikerülő bajtársai Budapest környéki harcairól, kitüntéseiről mesél(10:17). A marosvásárhelyi katonai iskola mindennapjait mutatja be (12:13). Szól a kiképzés keménységéről, és hozzáteszi, enélkül nem lehetett volna az apródokból igazi tisztet faragni (18:56). A második világháború eseményeiről a marosvásárhelyi iskolában tájékoztatták őket (20:10). 1944 novemberében avatták fel, majd januárban kikerült Németországba. Itt átképezték őket német fegyverekre(23:20). 1945 áprilisában vetették be őket a nyugati fronton, de a nagyobb ütközetekből kimaradt. Páncélos léttükre az egységnek nem volt tankja, nem kaptak utánpótlást, így nem is tudtak eredményesen harcolni (24:32). Szól az átképzést tartó német frontkatonákról is (26:41). Angol hadifogságba került, ahol ápolóként kellett dolgoznia (28:00). 1945 szeptemberében wolfsburgi fogolytáborba került, ahol október végéig volt (31:40). A nyugati szövetségesek ellen soha nem volt kedve harcolni, sokkal inkább az oroszok ellen. Ezzel kapcsolatban elmeséli, miként mentették meg egy amerikai bombázó legénységét (33:56). Mindössze 20 cigarettáért egy német vasutas a bécsi gyorsvonatra kapcsolta a magyar hadifoglyok szerelvényeit. De Münchenben leszállították őket és a pockingi hadifogolytáborba kerültek, majd végül Győrbe szöktek (36:23). Innen Komáromba szállították őket, itt igazolniuk kellett azt, hogy nem voltak az SS tagjai vagy nyilasok (38:33). 1946-ban állományba vette az új magyar honvédség, néhány hónap múlva azonban B-listázás miatt elbocsátották (40:06). Szól elhelyezkedéséről rádióműszerészként és műegyetemi képzéséről (41:00). Mivel megbízhatatlannak számított, az egyetem elvégzése után Komlóra került a bányavállalathoz (43.23).

Az interjúalany beszél családjának II. világháborús emlékeiről (0:13), külön kitérve Sopron bombázására (2:18). Elmeséli, hogy mikor édesapja visszatért 1951-ben a hadifogságból, nem ismerték meg az állomáson (5:18). Beszél arról, hogy a horvátnak jelentkező kópháziak korábban hazajöhettek Titó közbenjárása miatt (07:45). Szól arról, hogy édesapja hogyan esett hadifogságba a Donnál, és milyen volt a tábori élet az Urál lábánál (8:54), majd arról, hogy miként zaklatták édesapját hazatérése után és hogyan lépett be a TSZ-be (15:22). Beszél 1956-os emlékeiről, és arról, mennyire kiürült a település, ahogy a fiatalok mind disszidáltak (16:42). Felolvas egy 1950-es levelet, amit édesanyja írt Rákosinak, hogy segítse elő férje hazatérését (20:50). Beszél arról, hogy horvát anyanyelvét elfelejtette az iskolában, majd később hogyan tette le a nyelvvizsgát (23:40). Arról is szól, hogyan volt lehetősége kiutazni Horvátországba, milyen élmények érték ott, és hogyan próbálták meg az ottaniak rábeszélni, hogy települjenek át (26:38).

Az interjúalany mesél gyermekkori emlékeiről, családjáról, a különböző mezőgazdasági munkákról. Beszél továbbtanulásáról és munkájáról is. 0:49--szülei, származásuk, munkájuk, szülei válása; 3:10--hogyan kerültek Tállyára, hogyan töltötte itt a gyermekkorát, hogyan érinti őket az államosítás; 6:0--milyen emlékei vannak a kitelepítésekről, a különböző mezőgazdasági munkákról; 10:40--gyermekkori csínytevései, élményei; 14:37--milyen diákmunkát végzett a helyi útépítések mellett, hogyan tanult tovább technikusként és hogyan helyezkedett el a Postánál, illetve a Matávnál