0:00 gyermekkor, családi háttér, már tíz éves korától dolgozott 0:50 1944 decemberében, mint leventéket összeszedték őket a csendőrök, és el akarták vinni őket Németországba, de elszöknek, és szentestére hazatérnek 4:18 1945 febr. 2.-án parancs jött, hogy vigyék el őket, különben az édesapjukat vitték volna el 7:44 egy hónapos kiképzés után felesketik őket, majd gyalogmenetben elindítják őket, de egy légitámadás miatt nem jutnak el a bevetési helyükre, így Nagykanizsára mentek, de ott is kaptak egy légitámadást 10:01 mesél a tűzkeresztségről, majd a Kerka folyó mellé vezényelték őket, ahol szintén óriási orosz támadást kaptak, de élve megúszta a támadást, Lendvára rendelik őket vissza 12:41 tüzelőállást foglaltak el a lendvai temető mellett, de nagyon erős tüzérségi támadást kaptak 15:54 Muraszombatnál keltek át a határon, oszlopban meneteltették őket, ott végül kaptak három nap pihenőt, de a sok partizán miatt őrjáratokat kellett tartaniuk, később pedig ellentámadásba mentek ét 20:15 a háború emberpróbáló dolog, kivetkőzteti emberi mivoltából a katonákat, a vér vörösre festette a Mura vizét 23:18 megsebesül, légnyomást is kapott, a századból mindenki megsebesült, a szanitécek bekötözik, majd kiviszik őket a frontvonalból, megműtik, majd egy kórházvonattal vitték ki Ausztriába, de az elégtelen ellátás miatt megkapja a tetanuszt 26:39 egy bajtársa megszökik a kórházból, és értesíti a szüleit, hogy halottnak látta a fiúkat 27:35 a csigolyasérülése miatt kap gipszből egy merevítőt, de kórházról kórházra viszik, Németországot sokkal jobban lebombázták 34:45 sebesültként esik hadifogságba, kaptak rendes étkezést, eleinte még német ellátást, később azonban angol konzerveket kaptak 37:54 DDT-vel fertőtlenítik őket, az angol ellátás megfelelő volt, de a honvágya erős maradt 40:56 a német fegyverletétel előtt két-három héttel esett fogságba, a fogság ideje nagyjából nyolc hónap volt, máig sem szereti a háborús filmeket 42:55 az első transzporttal elviszik őket Bécsig, haza akartak vinni angol konzerveket, és a Chesterfield cigarettát, Bécsben azonban az oroszok elszedtek tőlük mindent, még a naplóját is elveszik, csak a gipsz alatt tudott becsempészni néhány dolgot 46:43 Hegyeshalomnál a hazai földet sokan leborulva csókolták meg, az állomáson kiválogatták a katonákat, sebesültként azonban igazolópapírt kapott, hogy hazautazhat 49:45 1945. október 4.-én ért haza, befejezte a tanulmányait, járniuk kellett marxista szemináriumra is 51:58 elvégzi az egyetemet, tanító lett 53:41 politikával nem foglalkozott, a gimnáziumi tanároknak kötelező volt a szeminárium 55:35 az ötvenhatos hírek nehezen jutottak el hozzájuk, csak a vasutasok hozták a híreket, kokárdákat csináltak, és kitűzték őket 58:42 behívatja az igazgató a kokárdák miatt, ahol a járási pártbizottság emberei fogadták, és hallgatják ki 1:01:05 elterjed a hír, hogy letartóztatták, de nem volt igaz, a helyi események spontán módon törtek ki 1:03:07 felvonulást tartottak, megalakul az ideiglenes nemzeti bizottság, ő is bekerül, részt vesz a működésében 1:06:34a kompromittálódott elemeket leváltották, az iskolaigazgatót is leváltották, őt akarták a helyére rakni, de visszautasítja 1:08:34 végül járási oktatási szakfelügyelőnek nevezik ki 1:10:43 az orosz beavatkozás véget vet mindennek, mindenki félt a megtorlásoktól, orosz páncélos is jött hozzájuk, ő nem volt otthon, pedig keresték 1:17:13 igazi rendszerváltoztatás nem volt, nem így képzelte el a rendszerváltoztatást 1:18:54 mikor 1956-ban hazatért, egészen 1957 februárjáig tanított, de át akarták helyezni őt Nagyatádra az 1956-os szerepe miatt 1:20:13 internálják Nagyatádra, Csurgóra, Kaposvárra majd Kistarcsára, ahol nyolc hónapig fogva tartották, utána egy politikai tiszt akarta beszervezni, hogy a kollégáiról jelentéseket írjon, ezért két év rendőrségi felügyelet, valamint munkanélküliség következett

Az interjúalany beszél származásáról, neveltetéséről és arról, miként döntött a papi hivatás mellett (0:15). Szól arról, hogy vallásos családját nem érték zaklatások, sőt, apja egy kommunista barátja még a plébánia felújítását is megszervezte (3:26). Beszél az 1950-es évek jellegéről, a beszolgáltatásról, a társadalom terrorizálásáról, valamint az 1956 utáni megtorlásokról (5:55). Mesél Regőczi István atyáról, aki a szétrombolt Budapesten szedte össze az árvagyerekeket (9:50). Elmondja nagyapja történetét, aki mindkét világháború után orosz hadifogságba esett, a második során az mentette meg, hogy egyszer visszafordult a rózsafüzéréért (14:45). Beszél az 1956-os forradalom során átélt emlékeiről (18:50), majd a kommunista és a vallási nevelés kettősségéről (24:50). Beszél édesapja katonai szolgálatáról (26:20), majd katonai szolgálatáról, melynek során kispapként a honvédség megpróbálta „átnevelni”, eltéríteni a papi hivatástól (29:14). Szól arról, miként került Szolnokra, és a város „kis Moszkva” címe mellett kevésbé ismert történetére, a város híres vértanúinak életére tér rá (34:35).

Az interjúalany beszél családjáról, életviszonyokról, oktatásról (0:17). Rátér arra, miként élte meg gyerekként a II. világháborút és a megszállást, összehasonlítva a német és az orosz katonák lakossággal szembeni viselkedését (5:35). Beszél az 1945 utáni életről, a jegyrendszerről (13:24), majd a mezőgazdaság átalakításáról, a szövetkezetesítésről beszél (14:50). Beszél a korszak hitéletéről és oktatásáról (16:44), majd az elhelyezkedés, a munka lehetőségeiről (17:40). Kiemelten beszél a Kádár-korszak mindennapjairól, kitérve az 1956-os forradalomra is (20:35), valamint értékeli a rendszerváltoztatást is (29:45).