0:00 családi háttér 2:44 iskoláiról mesél, a polgári iskolából Szegedre kerül az ottani katolikus tanítóképzőbe, elvégzi a kántorképzést is 3:27 behívják katonának, Désre vonult be, páncéltörősnek jelentkezik 6:13 kiépítik a lövészárkokat, rendesen ellátták őket fegyverekkel, de az állomáshelyükön lévő lengyel partizánok már akkor lőtték őket 10:43 fogságba esnek egy közeli városban, ahol meghúzták magukat a front áthaladásakor 17:25 négy orosz katona tartóztatja le őket, elvették mindenüket, bekerülnek egy fogolytáborba, amit a lengyelek őriztek 19:28 onnan bevagonírozták őket, és elviszik őket Gorkij városához közel egy táborba, ahol a spanyol Kék Hadosztály korábbi faházai álltak, kétezer magyar volt ott, rajtuk kívül pedig németek, csehek és lengyelek, mesél a tábori életről és az élelmezésről 27:25 a magyarok között egyből kialakult az ellentét; a foglyokat dolgoztatták a környék kolhozaiban, az oroszok szerették a magyarokat, mert jól dolgoztak 35:30 1956-ért érdemes volt megszületni, szinte kicserélték a világot 37:11 1956. október 24.-én szolfézsórát tartott, amikor a tanítványait tüntetésre hívják, a továbbiakban a nagykanizsai események helyszíneiről beszél 46:02 részt vett a városi forradalmi bizottság működésében, visszaemlékezik a szobor ledöntéséről

Az interjúalany beszél arról, miként döntötték le Sztálin szobrát október 23-án (0:20). Szól arról, hogy a budapesti Központi Munkástanács élén nem fegyverrel, hanem tárgyalással igyekeztek a forradalom vívmányait megőrizni. A szovjetek szemében nagy tekintélye volt a munkástanácsnak, de Kádárék csak arra használták a tárgyalásokat, hogy időközben megerősödjenek (6:05). Szól a munkástanács jelentőségéről (9:15), és arról, hogy annyit bizonyosan elértek, hogy a tárgyalások ideje alatt 200,000 ember elhagyhatta az országot, akik közül jópárat kivégezhettek volna (13:40). Elmondja, hogyan reagált arra, mikor 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (15:00), valamint azt, hogy miként került a munkástanács élére (16:40). Szól a forradalomról, mint a társadalmi szerveződés legmagasabb szintjéről, és az ezzel járó különleges jogokról (21:00). Szól arról, hogy Kádárék taktikai tárgyalásokat folytattak, a tagok egy részét átállították, a maradékot pedig börtönbe záratták (24:20). Elmondja, milyen kérdésekről tárgyaltak, valamint elemzi Nagy Imre személyiségét is (24:20). Beszél a munkástanács megalakulsááról és letartóztatásuk körülményeiről is (30:15). Szól arról, mivel vádolták és milyen volt a börtön, valamint szól Kennedy elnök szerepéről az amnesztiarendeletben (32:28).é Szól arról, hogy a börtönévek után továbbra is megfigyelték, valamint arról, hogy 1972. október 23-án egy megrendezett balesettel megpróbálták megölni (36:30).

Az interjúalany beszél tanulmányairól, és arról, hogy miért nem vették fel az egyetemre (0:31). Beszél a vallásgyakorlás lehetőségeiről a Kádár-korszakban, a rendőri megfigyelésről (4:32), a katonaságról, ahol megtiltották a bibliaolvasást (6:28), megtérésének nehézségeiről, és a Hit Gyülekezete elleni támadásokról (11:48), az állam és a gyülekezet kapcsolatáról (20:39), a gyülekezet növekedéséről és a hatóságok által állított akadályokról (22:54), a katolikus egyház „aknamunkájáról” (27:18), arról, hogy Németh Sándort többször is behívták az Állami Egyházügyi Hivatalba (29:42).