Az interjúalany beszél nehéz gyerekkoráról. Sokat kellett az iskola mellett dolgoznia, de már ekkor is pedagógus szeretett volna lenni. (03:00) Sohasem bánta meg, hogy a tanári hivatást választotta. Családjában ő volt az első diplomás. Nagykanizsán úttörőház igazgatója volt, majd áthelyezték iskolaigazgatónak. Néhány év alatt az interjúalany vezetése alatt a rettegett iskolából mintaintézmény lett. (08:10) Az 1956-os forradalomban nem vett tevékenyen részt. A család is távol tartotta az eseményektől. Politikával akkor sem és azóta sem foglalkozott. (11:48) Az 50-es évek második felében Nagykanizsán nem voltak diákkörök, csak kulturális szemlék, színjátszó körök. (14:18) A 70-es években már iskolaigazgatóként nézett utána Nagykanizsa 1956-os történetének. Sok kollégája részt vett a forradalmi eseményekben. Emiatt az iskolákban több besúgó is volt. (18:04) Iskolaigazgatóként egy rövid időre be kellett lépnie az MSZMP-be. A rendszerváltoztatás után az MSZP és az SZDSZ is megpróbálta beléptetni a pártba, de mindig nemet mondott. (21:26) Tevékenyen részt vett a városi kulturális programok rendezésében, csak városnapokat 11-szer szervezett, közben folyamatosan publikált pedagógiai szakcikkeket. (23:42) Miután nyugdíjba ment, mint igazgató, 1995-2000 között a nagykanizsai tv szerkesztő-riporter munkatársa volt, tudósított a városi újságban is.(27:24) Közben gyerekeknek, múzeumoknak szervezett programokat, ezekhez szponzorokat szerzett. (28:34) Részletesen elmondja újságírói munkáját. (33:10) Munkáját mindig elismerték, számos kitüntetésben részesült. (35:44) Könyveket írt és szerkesztett. Első könyvében feltérképezte Nagykanizsa katonai múltját, másodikban a XX. század nagy eseményeinek tanúival készített interjúkat, harmadikban az idősek és mozgáskorlátozottak életéről írt. (37:36) 2003-tól az idősek helyzetének javításával foglalkozik. (38:30)

1935-ben született a Dunántúlon, Tengelicen. Ez egy uradalmi falu volt, az interjúalany ezt a légkört mutatja be a saját élményein keresztül(0:10). Amikor az első osztályos lett, a nagymamájához, Kecelre került. Herner József a családja foglalkozásairól is mesél(3:10).Egy szerb lakosságú településre került tovább, de nem tanult meg szerbül. Az itt töltött gyermekéveiről hallhatunk pár történetet(6:10).A háborús helyzetből csak annyit érzett meg, hogy a fontso háborús alapanyagokat (pl. gumi) eltűntek, mert kellett adni. Valamint, hogy a férfiakat behívták. Az egyik bátyját a Don kanyarnál el is esett. A család háborús tapasztalatait meséli el(12:36).A szovjet megszálláskor a pusztán laktak, így front elkerülte őket. De a szovjet fosztogatásokat már ők is megtapasztalták. Édesapja malenkij robotra került - az ő kálváriáját is elmeséli az interjúalany(16:19).A háború után rejtegeni kellett az élelmiszert, azt a keveset, ami megmaradt. A földosztáskor 15 holdat, 1 lovat és egy tehenet kaptak(20:41).A háború után jeges árvíz csapott le a pusztára, mert kiöntött a Duna. Rengeteg állat és ember pusztult el(23:27).Az interjúalany a Rákosi korszak alatti tanulmányairól beszél(24:22). Gimnáziumi negyedikben egy szovjet ösztöndíjas iskolába vették fel, itt is érettségizett. Továbbra is az iskoláiról beszél(28:26).Beszámol a sztálinizmus keménységéről, az akkori hangulatról(31:31).A falusi embereket szabályosan kifosztották, mindent be kellett szolgáltatni(36:02).Ellenzéki szerveződésben nem vett részt (36:30).1956-ot a rengeteg feszültség kifakadásának véli(38:00).A miskolci forradalomról mesél, az egyetemisták szerveződéseit, sorsát beszéli el(40:00). Az 1956 utáni megtorlásokból nem sokat észlelt, de pár ismerősét felelősségre vontak. Őt és diáktársait azért nem bántották, mert egyetemista volt(43:10).A Kádár korszakban a falusiaknak annyival lett jobb, hogy nem fosztották ki őket a beszolgáltatások alkalmával. Bár így is nehéz volt megélni, de akkor sem volt olyan nehéz a mindennapi élet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban hallhatunk személyes történeteket(45:06).Nyugaton munkahelye jóvoltából járt, az interjúalany a legalapvetőbb különbségekről és a saját tapasztalatairól beszél(48:30).Az interjúalany szerint a rendszer fentarthatatlan volt, ezt több szempontból is megindokolja(52:29).

Szomor Miklós 1939-ben született Soltvadkerten. Édesapja eltűnt a II. világháborúban. Kisgyerekként megtapasztalta a Rákosi-rendszer parasztellenes politikáját. A kalocsai tanítóképzőben tanul, 56-ban megválasztják a Diáktanács vezetőjének. A helyi lapokban teszi közzé a diákság követeléseit, emiatt a forradalom leverése után kizárják az ország összes középiskolájából. Egy tanára segítségével egy évvel később mégis befejezheti tanulmányait. Innentől főképp tanítóként dolgozik, rengeteg túlmunkát vállal, hogy három gyermekét el tudja tartani. (00:00-01:00) a családi háttér bemutatása; (01:00-06:45) nehéz életkörülmények a Rákosi-korszakban; (06:45-17:45) a kalocsai tanítóképző és a kollégium bemutatása, különösen a kollégium pozitív nevelő hatása, az 53-as politikai enyhülés hatása; (17:45-31:40) az 56-os forradalom Kalocsán, beválasztják a Diáktanácsba, forradalmi hangvételű cikkek írása; (31:40-37:24) fegyelmi eljárás, küzdelem az ítélet megsemmisítése ellen, érettségi, elhelyezkedés; (37:24-43:35) küzdelmes mindennapok pedagógusfizetésből, kompromisszum a rendszerrel.