Az interjúalany a Hortobágyra való kitelepítéséről mesél. Először az elhurcolásának éjszakáját tárja elénk(0:08).Marhavagonokba rakták őket és még több családot is, sőt ahogy elindult a vonat és más településeken is megállt felvenni a kitelepítendő lakosokat(6:57).Az interjúalanynak volt már erről személyes tapasztalata: az apja testvére csendőr volt, őt is elhurcolták az oroszok(9:17).Egy rendőr segített a családnak, amikor még nem volt biztos, hogy nem a Szovjetunióba viszik ki őket(11:37).Megérkezés után szétválogatták a betegeket, öregeket és a gyerekeket, valamint a nagyobb ingóságokat, háziállatokat elkobozták a fogvatartottaktól(13:43).Az Árkus tanyára érve egy hodáj és egy gémes kút fogadta őket - ide szállásolták el őket. Ennek körülményeit meséli el(15:41).Másnap reggel sorakozót fújtak majd közölték velük, hogy dolgozniuk kell a hortobágyi pusztaságban(17:12).Ezután pedig az ottani munkákról és körülményekről mesél az interjúalany(19:54).Folyamatosan hozták az embereket, így a végén már 800-an éltek ott a tanyán(24:45).Sokszor nem is kaptak ebédet, ekkor azt a keveset is el kellett osztani, amit egy személy kapott(25:51).Az interjúalany kőművesek mellé került dolgozni, ez volt a legfárasztóbb ott végzett munka(29:57).Volt egy táborparancsnokuk is, aki a kitelepített közül való volt, emiatt hamar le is váltották, helyette pedig egy besúgót neveztek ki(30:51).A helyi juhászok több esetben is segítséget nyújtottak az interjúalanynak, főként ennivalóval kínálták - ez kiderült, a karhatalom meg is verte őt(34:39).Emiatt elkerült a kőművesektől és Faluvéghalmara a borjúnevelőkhöz helyezték át. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(37:15).Szombat-vasárnap vályogvetést kellett végezniük a fiataloknak, ez idő alatt egy koholt ügy kapcsán az ÁVÓ-sok nagyon elverték az interjalanyt is és másokat is(39:55).A hozzátartozók leveleit a fogvatartók vagy előre elolvasták, vagy pedig soha nem is kézbesítették a címzetteknek(42:35).Nagy Imre parancsára végülis felszabadították őket(43:18).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, a hitéletről (0:45). Rátér a második világháborúra, egy később kitelepítésre ítélt német család sorsára (6:50), majd arra, hogyan menekült el az államigazgatás Sopronba, illetve a szövetséges légitámadás szemtanúja is volt (10:55). Beszél az orsolyitáknál folyó oktatásról, illetve arról, hogy érintette a várost a határ közelsége (15:30). Beszél az egyházi iskolák államosításáról (22:28), az egyetemről (27:56), illetve az egyetemen belüli megfigyelésekről (36:36).

Az interjúalany személyes emlékeit történelem tanári pályájának tükrében eleveníti fel. Először a II. világháborúról beszél, Magyarország szovjet megszállásáról (2:09), majd az oktatásról az ötvenes években, beleértve az államosítást és a vallási oktatás eltörlését (8:30). Többször, hangsúlyosan szól az 1956-os forradalom budapesti és gyöngyösi eseményeiről (11:56, 23:26). Beszél továbbá az oktatás Kádár-kori helyzetéről (18:38), arról, hogy megfigyelték a Kádár-korszakban (30:00), illetve a rendszerváltoztatás és a reformkommunista elit tevékenységét is értékeli (33:14).