Az interjúalany beszél a Szent Orsolya Iskolában folytatott tanulmányairól (0:23), a második világháború időszakáról (7:28), az orosz megszállás hatásairól (8:53), a soproni bombázásokról (10:28), arról, hogyan kerülték el a németek kitelepítését, valamint arról, hogy a kitelepítetteknek mi lett a sorsa (11:37). Beszámol a beszolgáltatásokról, az erőszakos TSZ-szervezésről(14:01), a TSZ-ben megtermelt terményekről, az ott folyó munkálatokról (16:20), arról, hogy miért nem kap nyugdíjat (21:45).

Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)

Két világháború között: - szülei származása és a kétnyelvűség (00:05) - trianoni döntés hatása a család életére (01:59) - testvérei pályaválasztása, az interjúalany tanulmányai (05:24) II. világháború: - a II. világháború hatása a családra, az interjúalany személyes sorsára: rokonok hadifogsága, a szovjet- és az amerikai hadifogság összehasonlítása (07:24) - légitámadások, óvóhely (16:40) - Ausztriába való menekülés, hazatérés után „B listára” kerül (17:44) II. világháború után: - Almáskamarás – kinevezett tanító, német község (19:35) - svábok kitelepítése, kényszermunka (20:38) - oktatás a II. világháború előtt és után: tantárgyak és felszerelések (21:37, 26:50) - betelepített lakosság mentalitása Almáskamaráson (23:40). - életkörülmények – sorban állás, jegyrendszer, élelmiszerellátás (28:20) - forint bevezetése (29:44) - 1956 – rádión hallgatott emlékek, kollégák sorsa (30:45) - kiutazási engedély kérése a 60-as, 70-es években– nehézségek (32:33).