Az interjúalany 1938-ban született Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Beszél családjáról. Apja bárói uradalomban volt kertész, testvére nem született. Gyermekkorában sokat játszott a szembeszomszéd zsidó kisfiúval, a szeme láttára hurcolták el a II. világháború végén. A településen 2 hónap alatt vonult át a front. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel, de a fiatal nőket megerőszakolták. Közel volt Miskolc, hallotta a bombázásokat. (06:26) Az általános iskolát szülőfalujában járta ki. A Sárospataki Református Kollégiumba jelentkezett, de adminisztrációs hibákra hivatkozva nem vették fel, így nem maradt más választása, csak a kohóipari iskola. Ennek elvégzése után a kohómérnöki karra jelentkezett a Miskolci Egyetemere 1956-ban, de csak gépészmérnöknek vették fel. Később át tudott menni kohász szakra. (14:20) Egyetemistaként ismerte meg későbbi feleségét. 2 hét ismeretség után kérte meg a kezét, egy év múlva összeházasodtak. (16:58) Minden egyetemen végzett fiatalt központilag elhelyeztek a munkahelyeken. Az interjúalany elvileg Csepelre került volna, de apósa el tudta intézni, hogy Diósgyőrben maradhasson. Feleségével szövetkezeti lakáshoz jutottak, családot alapítottak, két gyermekük született. Közben a diósgyőri kohóban is haladt felfelé a ranglétrán. Beszél a kohászati termelés menetéről. (27:22) Beszél a kohóban végrehajtott fejlesztésekről. 1985-ig dolgozott a kohóban, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes lett, ami elsősorban irodai munkával és utazással járt. Szakmájából kifolyólag több helyen, még Indiában is járt. Beszél szakmai tapasztalatairól. (38:36) Munkája miatt járt nyugati országokban, beszél az ott tapasztalt életviszonyokról. (40:04) A kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi pozícióban érte a rendszerváltoztatás, amely olyan változásokat hozott, amelyek a kohót rosszul érintették. Lecsökkent a piac, megszűntek a korábbi kapcsolatok, visszaesett a termelés. A rendszerváltoztatás utáni intézkedések következtében rövid ideig a kohó elsőszámú vezetője is volt, de ekkorra a gyár már kényszerkölcsönökre szorult. Dunaújvárosi kollégáival közösen végül acélértékesítő üzembe is belekezdett. A kohót leállították és szétszedték. (49:32) 1998-ban ment nyugdíjba, de emellett ideiglenesen egy budapesti kohó vezetését is elvállalta. Összesen 33 évet töltött Diósgyőrben. (54:14)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy az iskolába csak 5. osztályig tudott járni (0:25). Szól arról, hogy 13 éves korától Budapesten dolgozott, befejezte az iskolát és többféle szakképzést végzett (1:40). Szól családja lakhatási helyzetéről, arról, hogy édesapja hogyan épített házat a cigánysoron, majd hogyan kerültek tanácsi lakásba. Szülei, nagyszülei foglalkozásáról is szól (4:35). Beszél a cigányok hagyományos életéről (7:07), majd a kommunista nevelésről (8:18). Szól a rendszerváltoztatásról, amiről már előbb tudott a többieknél, mivel munkásőrként be kellett szolgáltatni a fegyverét (9:20). Szól a diszkriminációról, és arról, hogy a Kádár-korszak foglalkoztatáspolitikája jót tett a cigányságnak. Arról is szól, hogy a KMK megszüntetése, valamint a TSZ-ek felosztása súlyos hiba volt (11:10). Beszél katonai szolgálatáról, amit már kétgyermekes családapaként kezdett meg, és kezdetben nehezen viselt: nem engedték haza hosszú haja miatt, megszökött, de nem vették észre. Mikor egy tiszt meglátogatta a családját, majd kapott már eltávozást, megkedvelte a katonaságot, és nagyon jól végezte a dolgát (13:30). Külön szól a honvédségnél tapasztalt fegyelemről, szabványosításról, pl. a hajviseletben is (18:25). Beszél a munkásőrségről, feladatairól, valamint arról, hogy Horn Gyula eskette fel. Az eskü fontosságát is hangsúlyozza (20:08). Elemzi a cigánytelepek felszámolásának és a cigányság széttelepítésének politikáját, ami az integrációra irányult (22:52). Üzen a mai cigány fiatalságnak (25:10), illetve szól arról, miként szűnt meg párttagsága és a munkásőrség a rendszerváltoztatással (27:50).

1923-ban született Kósdon. A szülei földművesként dolgoztak, az édesapja önálló földbirtokkal is rendelkezett(00:28).Kosdon járt ált. iskolába, majd Vácra került középiskolába. Tanulmányai elvégzése után a mezőgazdasági munkába tért vissza(1:29). A második világháború alatt leventeként vett részt, bár a harcokban nem vett részt. A leventeségről és személyes háborús élményeiről mesél az interjúalany(1:53).A szovjet katonákról megállapítja, hogy az idősebbek tisztességesebbek voltak, a fiatalabbak kevésbé(3:42).1956-ba Kosdon tartózkodott, a helyiek és váci tüntetők felégették a marxista könyveket, erőszakos cselekményekben az interjúalany nem vett részt(4:39). A Rákosi rendszer gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseiről beszél(5:23). Az 1956 utáni megtorlásokról elmeséli, hogy Kosdon is volt pár személy, akit felelősségre vontak forradalmi szerepe miatt. Valamint arról is beszél, hogy miről és miként értesültek az 1956-os pesti eseményekről(7:00). Volt olyan ismerőse, akit ugyan nem telepítettek ki, de mégis eltanácsoltak a faluból. Továbbá sváb ismerősei sorsáról is mesél(9:12).A csaldának 59 hold földje volt, ezt 2 részletben vették el tőlük, csak 1 holdat hagytak meg háztájinak(11:59). 40 éves koráig a mezőgazdaságban dolgozott, akár egy cseléd - erről mesél(13:12). A mezőgazdasági munka után a Váci Izzó-nál dolgozott(14:27).A Kádár rendszerről megállapítja, hogy enyhébb volt mint a Rákosi rendszer, de így is nagyon kiszolgáltatottak voltak(14:58). A kommunista régmúltból meséli el személyes élményeit(16:37).A rendszerváltoztatáskor visszakapott földjét nem személyesen műveli, jelenleg bérbe adja(17:45).A fiataloknak azt üzeni, hogy imádkozzanak és dolgozzanak(18:48).