Az interjúalany 1944-ben született a szolnoki Tabánban. Az országban 18 helyen van Tabán, mindig folyó mellett. A szolnokit a XVII. században említették először. Tabáni gyermekkorának emlékei szinte csak szépek, bár tífusz miatt egyszer karanténba zárták a házat. A Tabánban csak szegény, de összetartó emberek laktak körülbelül 200-300-an. Beszél a gyerekkori csínytevésekről. Mai napig tartja a kapcsolatot egykori tabáni lakókkal. (10:24) Az interjúalany műszaki technikumon végzett 1962-ben. Az iskolának kiemelkedő tanulmányi- és sporteredményei voltak. Elmondja iskolás éveinek élményeit. A közösségi élet Tabánban és az iskolában is nagyon jó volt. (13:38) A régi tabáni általános iskolát ("Tabáni Műegyetem") bezárták, így az interjúalany gyerekei már Szolnokon tanultak. Máig tartja a kapcsolatot egykori általános iskolás osztálytársaival is. (16:36) Elmondja, hogy gyermekkorában Tabánnak jó focicsapata volt, nyert városi bajnokságot. A jó játékosokat nagyobb csapatok is csábították, az interjúalany is egész szép karriert futott be. A tabániak szerették még a téli sportokat. (25:14) Beszél arról, hogyan néztek ki a tabáni házak. A többség vályogház volt. (26:50) Sok festő, művész járt a Tabánba, hogy megörökítse az ottani életet. Nagyon jó kapcsolatba kerültek az ott élő emberek a művészekkel. (31:46) Gyermekkorában egyszer egyik társával együtt II. világháborús lőszereket találtak, amelyeket játékból felrobbantottak. (33:20) 1956 után megváltozott a tabáni légkör. Az újabb fiatal nemzedékek már nem tartották a régi hagyományokat, elvetették a közös játékokat. (37:40) Beszél még a helyben kialakított közös játékokról. (39:32)

0:00 családi háttér, gyermekkor 2:51 mesél a háborús élményeiről, édesapja katona volt, ők pedig egy kertben ásott bunkerben vészelték át a háborús napokat 6:27 nagyon hiányzott a háború után az élelem és a ruha, így pl. az iskolában gondot jelentett az uzsonna, mesél a háború utáni mindennapokról 13:14 a televízió eleinte nem sugárzott minden nap 14:26 a nagybátyját elviszik Oroszországba négy évig, utána pedig a bátyjáról nem hallottak két évig 17:42 ritkán engedik el a kisvároson kívülre, úttörőként jutott ki a Balaton partjára 20:59 a tankönyveik használt könyvek voltak, egymásnak adták át, mesél a korabeli órákról 33:10 a felszabadulás napján nagy ünnepségeket tartottak az iskolások is, menetgyakorlatokat is végeztek az ünnepséghez 36:00 mesél a korabeli ételekről, édességekről, gyümölcsökről

Az interjúalany beszél diákéveiről, a rendek feloszlatásáról, átszökésükről Ausztriába, valamint arról, hogy az ottani szovjet városparancsnokság fogságába kerültek, majd a soproni ÁVO-éba (0:10). Szól itthoni vallatásairól, a bírósági ítéletre való várásról, valamint a jó közösségben, tanulással töltött börtönévekről (4:15). Beszél a Sztálin halálával azonnal bekövetkezett változásokról és enyhülésről, valamint a bányamunka kezdetéről, a szabadulásról és a fizetségéről (10:35). Szól arról, hogy szabadulása után kispapként titkolta szerzetesi mivoltát, mert annak nemzetközi jellege még jobban zavarta a hatóságokat. Mikor kiderült, távoznia kellett (15:26). Ezután egyházi szeretetszolgálatba állt (19:35), majd később pappá szentelték és Pannonhalmára került. A papi hivatásról is szól (23:51). Végül a rendszerváltoztatásról és a rend újjászervezésréől beszél (26:51).