Az interjúalany beszél nagyszülei kalandos költözéseiről (0:25), nagybátyja málenkij robotra való elhurcolásáról (1:51), másik nagybátyja 1956-os „disszidálásáról” (2:59), nagybátyja oroszországi élményeiről, aki 1958-ban jött haza (4:05), és annyira el voltak zárva az információktól, hogy az 1956-os forradalomról nem is hallottak (4:57). Megemlíti, hogy 1956-os nagybátyja beszámolt a családnak a mosonmagyaróvári sortűzről (6:57). Beszél a Kádár-korszakkal kapcsolatos emlékeiről (7:21), a kisdobosokról és úttörőkről (8:42), a korabeli piacokról (9:47), az áruhiányról (10:24), a kor jellegzetességeiről (11:01), a televízió megjelenéséről, első tévéjükről (12:17), az életszínvonal emelkedéséről és a kispolgári gondolkodásról (14:49), a nagy ünnepségekről, megemlékezésekről és a társadalmi feszültségek levezetéséről (16:40), és a szegénységről (17:42), a Kádár-kor Janus-arcúságáról és az elnyomásról (19:10), a kötelező KISZ-tagságról (21:35), a technikumokról és a szakmunkásképzésről (23:16), a korabeli zenei életről, a beatzenekarokról és a rendőri jelenlétről (25:50), az ifjúsági klubokról (27:58), az aczéli három T-ről és annak érvényesüléséről (29:15), rendőrséggel kapcsolatos élményéről (33:04). Beszámol, a lengyelországi eseményekről és a 80-as évekbeli enyhülésről (34:37), tanácstaggá választásáról, és arról, hogy nem engedték, hogy lemondjon, majd újraválasztották (37:39). Végül mesél a rendszerváltoztatásról, a korszak hangulatáról (46:05)

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak