1920-ben született, édesapja rendőr volt, a 3 testvér közül ő volt a legidősebb(0:04).A Horthy korszakban a nagy szegénységre emlékszik vissza. Beszél az antiszemitizmusról és az elhelyezkedési lehetőségekről(1:43). Egy zsidó cégnél villanszerelő ill. rádióssegédként dolgozott, a főnökei pedig a Holocaust alatt nyomtalanul eltűntek(5:43). 1941 októberében vonult be katonának, híradós lett. A hiradós feladatairól mesél(6:48). Tizedesi rangba került, majd Kárpátaljára vezényelték. Itt légnyomást kapott(8:51). Innen Kaposvára helyezték át, ez egy katonai gyűjtőterület volt a háború vége felé(10:53). 1944 karácsonyán Budapestre ment a szabadságát letölteni, hogy megkereshesse az édesapját, aki még akkor is rendőrségnél dolgozott(12:37). A magyar hadsereg légköre bevonulásakor nagyon szigorú volt, később ez feloldódott. Szálasi hatalomátvétele nagyon elkeserítette. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(13:28). Budapest ostromát végigélte, egész idő alatt bújkálnia kellett a nyilas hatóságok elől(17:40).A háború a volt főnöke egy kollégájánál helyezkedett el, de végülis visszament eredeti munkahelyére - egészen az államosításig.(19:38)Ezután egy építőipari cégnél elektronikai technikus lett. De nem lett párttag, csak a szakszervezetben tevékenykedett(21:46). A Rákosi rendszert nehezen élte meg, visszaemlékszik egy rendszerellenes tüntető lelövésére is(22:33). A Kádár korszakkal nem volt elégedett. Ekkor tárgyalásokon dolgozott, mint népi ülnök. Ezekről a tárgyalásokról is mesél pár történetet(24:28).Az interjúalany arról beszél, hogyan lett bírósági ülnök(27:08).

A riportalany beszél a II. világháború családjára gyakorolt hatásáról (6:50). Szól arról, hogy a családja orgonakészítéssel (Angster Orgonagyár) foglalkozott Pécs belvárosában (9:44). Mesél a II. világháború utáni életről, a kommunista diktatúra éveiről (15:35). Beszél az 1956-os forradalomban megélt élményeiről (22:42). Mesél az 1960-as évek helyi kulturális fellendüléséről és arról, hogy a bányászat milyen szerepet játszott a város életében (27:55). A középiskola után a Zeneakadémián tanult tovább. Szól a fővárosi és pécsi kulturális élet közti különbségekről (35:10). Felidézi személyes emlékeit Kodály Zoltánról (40:25). A Zeneakadémia után Vas megyébe került a feleségével. Előbb Sárváron, majd a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban kapott zenetanári állást (44:11). Beszél arról, hogy az 1970-es években Szombathelyen pezsgő művészeti-kulturális élet bontakozott ki, mely nagyrészt Gonda György megyei tanácselnöknek volt köszönhető. Szól a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola megalapításáról (54:00). Végezetül szól arról, hogy a rendszerváltoztatást felemás módon, aktív helyi szereplőként élte meg (56:20).

Az interjúalany beszélt a két világháború közötti életviszonyokról, mezőgazdaságról, neveltetéséről és pályaválasztásáról (0:24). Később a világháborúkról, az első világháborús hadifogságról való emlékeit osztja meg (14:32). Megemlíti a kényszermunkára hurcolást is (24:18). Beszél a háború utáni újjáépítésről, illetve a szövetkezetesítésről is (25:30, 32:45).