Az interjúalany 1929-ben született Szekszárdon. Gyermekkorának egy részét itt töltötte, 10 évesen költözött át a család Fadd településre. Édesapja 36 évesen tüdőgyulladásban meghalt. Édesanyja nem házasodott újra. Összesen hárman vannak testvérek. (03:02) Beszél nagyszüleiről. Anyai részről csak nagyanyját ismerte, akivel belsőséges kapcsolata volt. Apai nagyapja molnár volt, mellette szőlőt termesztettek. (09:04) Elemi és polgári iskoláját Faddon végezte. Nem volt pénz arra, hogy továbbtanuljon. Katolikus nevelést kapott. Végül 1944-ben felvették a Királyi Honvédség Híradós Iskolájába, Budapestre. Ekkor még nem látta előre a háború kimenetelét. Őt is a frontra vezényelték és Németország felé vonultatták. Ausztriában találkozott sógorával és több rokonával, sikerült az ő munkaszolgálatos szakaszukhoz szöknie. 800 km-t gyalogolt le, mire májusban amerikai fogságba kerültek. A fogolytáborban együtt volt németekkel és olaszokkal is. Beszél a lágerben uralkodó rossz körülményekről. Szerencsére május közepén már kiengedték a táborból, de haza nem mehettek volna. (17:18) 1945 szeptemberében három társával együtt indult gyalog haza. Passaunál majdnem elfogták őket az amerikaiak, de sikerült megszökniük. Ausztrián is sikerült vonattal átjutnia mindegyik megszállási övezeten. (23:10) Magyarországon azonnal szétválasztották a katonákat (tisztek, tisztesek és közkatonák, 18 év alattiak). Mivel kiskorú volt, őt nem bántották. (24:12) A kommunista hatalomárvétellel megváltoztak az életkörülmények is. Ekkor már katona volt. Beszél a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről. Hazament segíteni az aratásra, olyan kevés ételt hagytak csak meg a kommunisták, hogy még az ő repülős szervezete sem bírta a kemény munkát. 1953 után lett csak jobb a helyzet Nagy Imre miniszterelnöksége alatt. (26:20) Repülősként elsősorban a fiatal katonákat oktatta, politikával nem foglalkozott. (28:20) Az 1956-os forradalom alatt Szolnokon szolgált. Távollétében beválasztották a Forradalmi Katonai Tanácsba. Fegyveres harcok nem alakultak ki, később sem vonták felelősségre. Nem akarta megdönteni a Szovjetuniót, hanem a hibákat kijavítva akarta újjáépíteni a szocializmust. A forradalmárokat nagyra becsüli és mélységesen elítéli a Kádár-rezsimet a megtorlások miatt. 1984-ben ment nyugdíjba, ez idő alatt hiába volt magas beosztásban, semmit nem tudott arról, hogy milyen megtorlások voltak, ezekről csak 1989-ben szerzett tudomást. (36:10) Megveti a Kádár-rendszert aljas cselekedetei miatt, de véleménye szerint voltak pozitív eredményei is. Megpróbálták kijavítani a korábban elkövetett hibákat. Szerinte jó volt az ipari és mezőgazdasági fejlesztés, a rokon parasztok jókat mondtak neki a szövetkezeti rendszerről. (42:02) A rendszerváltoztatás legnagyobb hibájának tartja, hogy nem tudott munkahelyeket teremteni és a közbiztonságot garantálni. (42:42)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és családjáról, valamint a háborús hétköznapokról (0:12), majd rátér az élelmiszerellátás és a a háború alatti megélhetés kérdésére (3:27). Szól arról, hogyan élte meg gyermekként Kaposvár bombázását (5:40), majd arról, hogyan értesültek a háború eseményeiről, és hogyan hallgatták Horthy Miklós kiugrási rádióbeszédét (7:18). Rátér az orosz katonák viselkedésének leírására, majd a háború utáni életkezdésre (9:12). Szól a hiperinflációról és a forint bevezetéséről (12:10), az 1950-es évek szellemiségéről (13:20). Szól arról, hogyan értékeli az 1956-os forradalmat (13:50), majd arról, hogyan formálta át a szocializmus a mindennapi életet (14:50). Szól arról, hogy mi történt Kaposvárott 1956-ban, majd a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeit elemzi (19:55).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról és édesapjáról, akit az ostromlott Budapesten ért halálos találat (0:10). Nevelőapját patkolókovácsként dolgoztatták a megszálló orosz katonák. Szól az oroszok gyerekes, gyakran vidám viselkedáéséről, valamint arról, hogy őt és édesanyját elvitték és csutaszár vágására kényszerítették. Nevelőapjának sok mindent meg kellett mozgatnia, hogy elengedjék őket, közben pedig többször majdnem lelőtték őket (1:24). Elmeséli, hogy nevelőapja miként merészkedett vissza házukba, hogy a zabrálásból megmentsen néhány dolgot, és hogy miként zavarták el őt onnan az oroszok (7:45). Elmeséli, hogyan kellett az éjszaka közepén szovjet katonákat kísérnie egyik faluból a másikba, aminek során félreértések miatt szintén többször majdnem lelőtték (14:48). Szól arról, hogy a falujukon kívül menekültnek számítottak, és miként döntötték el, hogy gyalog elindulnak rokonokhoz lakni (18:28). Elmeséli, hogy egy orosz katonanő meglátta a csizmán a jó csizmát, levetette vele, és odaadta a sajátját, ami elhasznált és lyukas volt (20:20). Szól arról, hogyan értek oda nagynénjéhez, hogyan kellett bújdokolni az erőszak elől (24:10), majd azt, hogy mi történt a háború után, és hogyan alapított családot (25:52).