Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

0:00 családi háttér, beszél a nagyszülei családjáról is, a nagyapja volt katona az első világháborúban, gyerekként megélte a front átvonulását 1944 novemberében, kifosztják a házukat 12:57 az első tavasszal nem tudtak rendesen szántani-vetni, mert az állatokat elvitte a szovjet hadsereg, szerszámhiány is volt 16:51 volt beszolgáltatás, a kenyeret viszont jegyre adták, gyerekként hajnalban kelt, hogy bemenjen a városba kenyérért sorba állni, 1953-ig tartott ez, Nagy Imre kormánya alatt eltörlik 19:40 az édesapja kulák létére kapott egy kitüntetést, mesél a disznóvágási engedélyekről, a beszolgáltatásokról, mindent be kellett adni 23:03 Amíg katona volt, akkor lépett be az édesapja a TSZ-be, kényszerrel íratták alá vele a belépési nyilatkozatot, visszaemlékezésében a téeszesítést rosszabbnak tartja, mint a háborút 25:08 1956 kapcsán a kunszentmiklósi eseményekben csak egy alkalommal vett részt, a tüntető tömeg feje fölé lövetett a helyi parancsnok, 29:16 1956 után a parasztság helyzete jobb lett, ő gazdálkodónak készült, de mire leszerelt a katonaságnál, addigra téeszesítették a földet, ugyanakkor volt lehetőség háztájira 32:05 traktorosként dolgozik, párttag nem lesz, ebből néhány alkalommal hátránya származott

Az interjúalany 1923-ban született Gátéren (Bács-Kiskun megye). Beszél gyermekéveiről. 5 km-t kellett az iskoláig gyalogolnia, de élvezte, mert társaival szórakozhatott. Édesapja harcolt az I. világháborúban, utána orosz fogságba esett és csak 1922-ben, betegen ért haza. Az interjúalany fiatalkorában főleg lovakkal dolgozott. (02:40) Édesapja a hadifogság alatt nagyon jól megtanult oroszul, később a II. világháború végén ez hasznára vált. (03:38) Az interjúalany a II. világháború alatt a Királyi Honvédségben szolgált, egészen 1944. október 15-ig, a kiugrási kísérletig. Ekkor már nagyon örült a kihirdetett fegyverszünetnek. (04:40) Hazafi volt, társaival együtt élvezte a katonaságot. Beszél a honvédségnél töltött időkről. A bombázások miatt már a szállítások is akadoztak. Először a Délvidéken szolgált. Mikor egységével vonult vissza a Délvidékről, már látta a menekülőket és a vonuló szovjet tankokat. Egy idő után a németekkel együtt felvették a harcot, de már nem tudtak nagy ellenállást kifejteni. Folyamatosan visszavonultak, elmondja ennek részleteit. (12:10) Október 15-e után azt hitték, hogy vége a háborúnak, de a németek közrefogták őket és nem hagyták, hogy letegyék a fegyvert. Aki szökni próbált, lelőtték. A zászlóaljat Bajáról továbbirányították Mohácsra, itt harcba bocsátkoztak a szovjet csapatokkal. Ezután egészen Nagyatádig vonultak, az ott lévő alakulatokból új egységet hoztak létre. Nehézfegyveres századba került aknavetős szakaszhoz. Az oroszok Horvátország felől megpróbálták bekeríteni a Nyugat-Dunántúlon tartózkodó katonákat. Részletesen beszél a harcokról. (22:38) Elhagyták állásaikat és fegyvereiket, ezért megbízhatatlannak nyilvánították őket. Büntetésből Dániába szállították őket az Atlanti-erődbe, Wehrmacht katonaként. 1945. május 8-a után angol hadifogságba estek. 150.000 embert zártak egy fogolytáborba a dán határon. Szeptember 6-ig volt itt 16.000 másik magyarral együtt. (26:00) A fiatal és erős magyar katonák közül 2.000-et kérdezés nélkül elvittek a francia idegenlégióba. Új ruhát, zsoldot, jó kosztot kaptak. Ki akarták vinni őket Indokínába, de szerencséjükre egy Nemzetközi Vöröskeresztes Delegátus megtalálta őket. Miután kiderült, hogy nem önkéntesek, akik haza akartak térni, elmehettek, de ekkor már 1946 ősze volt. (28:04) Egészen Kaposvárig kaptak angol kíséretet, nehogy a szovjetek továbbvigyék őket Szibériába. (29:20) A hazatérés után az interjúalany megnősült. 8 hold földön kezdett el gazdálkodni. 1950-ben kezdődtek a laktanyaépítések, ezeken segédmunkásként dolgozott. A TSZ-eseítésnél felesége belépett, ő elment a vasúthoz. (36:56)