Interjú

Gyűjteményhez ad
KISZ
TSZ
oktatás
sport
tanács
Rákosi-korszak
'50-es évek
Kádár-korszak
80-as évek
60-as évek
'70-es évek
'40-es évek

Hass, alkoss, gyarapíts!

2170 megtekintés

Hossz: 00:33:00
Leírás: Az interjúalany elmeséli családjának történetét. Hatgyermekes családból származik, jó eszű, eleven gyerek volt. Szolnokon érettségizett, a Szegedi Egyetemre vették fel matematika-fizika szakra, de anyagi okok miatt fizikai munkát kellett vállalnia. (02:54) Országos válogatott diszkoszvető volt, így végül az 50-es évek elején a TF-re került. A TF-en és a Fradinál is dolgozott közben, így elég jól meg tudott élni. (06:02) A diploma megszerzése után Szolnokra került testnevelőtanárnak 1955-ben. (08:30) A Szolnoki MÁV edzője is volt. Torokvérzés miatt tanári és edzői pályáját fel kellett adnia, az ifjúsági mozgalommal kezdett foglalkozni 1963-tól. Sportfelelős lett, a megyei edzőképzést vezette, a megyei ifjúsági sportot felügyelte. (12:26) 1972-ben Szolnokon rendezték az első diákparlamentet, ennek szervezését sokáig az interjúalany többedmagával végezte. Számos programot rendezett az iskolásoknak, gyakorlatilag szabad keze volt. (14:08) Szolnokon 1974-ben tanácselnök-helyettes lett. Elsősorban a művelődéssel, oktatással, sporttal, egészségüggyel és szociálpolitikával foglalkozott. Később feladatköre bővült. (15:36) A legfontosabbak a különböző építkezések voltak (lakások, sport- , oktatási- és közszolgálati épületek). Közel 9.000 lakás épült. Sok volt a gyerek és egyre több család költözött be a városba. Szolnok a 70-es években épült ki, ez főleg az új ipari üzemeknek és az építőiparnak volt köszönhető. (21:56) Beszél a rengeteg gyerek elhelyezésének problémáiról. Az interjúalany részt vett a Széchenyi Gimnázium létrehozásában 1986-ban. A megterhelés miatt lemondott a tanácselnök-helyettesi tisztségről és elfogadta a létrejövő gimnázium igazgatói posztját. Sikerült összeszednie egy jó tanári kart. Több gimnáziumba ellátogatott, hogy tapasztalatokat szerezhessen. A gimnáziumot végül a Honvédelmi Minisztériummal közösen hozták létre, így az ország minden pontjáról érkeztek ide a gyerekek. Az interjúalany volt a felvételi bizottság elnöke, elérte, hogy a diákokat érdemeik és ne kapcsolataik alapján vegyék fel. Két év alatt az ország legjobb atlétikai csapata alakult ki Szolnokon. Az iskola nagyon hamar 20 osztályos gimnázium lett. (31:10) Az interjúalany büszke a Szolnokon végzett munkájára, mind a sport, mind az oktatás terén (33:32)
Említett időszakok, témák
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az 1953-tól 1956-ig terjedő időszak
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Bíró Boldizsár
Interjúalany lakhelye: Szolnok
Interjúalany született: Zagyvarékas, 1932
Interjúalany foglalkozása: tornatanár, iskolaigazgató, tanácselnök-helyettes
Felvétel időpontja: 2011. február 11.
Felvétel helyszíne: Szolnok

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:35:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).
Interjúalany: Hajdú Gusztávné Jolán
Felvétel időpontja: 2011. július 29.

Hossz: 00:38:00
0:00 családi háttér, először háztartásbeli volt, de férje leszázalékolása után 44 évesen elment dolgozni, édesapja gazdálkodó volt, édesanyja háztartásbeli 2:02 az iskolai évekről, gyermekkorról mesél, a fiúknak kötelező volt a leventemozgalom, a vallási életről, és a különböző tanórákról is beszél 9:44 az iskolaidőn kívül voltak önképzőkörök, ilyen volt pl. a Keresztény Ifjúsági Egyesület, voltak műsoros bálok, mesél a korabeli udvarlási szokásokról 16:34 a háborús időszak viszontagságairól beszél, a német katonák nem bántottak senkit, az oroszok elvitték az embereket, és elvitték a nőket is, az orosz katonák tetvesek és piszkosak voltak 21:39 csináltak egy „bunkert”, ahol az élelmiszert rejtették 22:47 mesél a bombázásokról, és a katonasorsot elszenvedő rokonokról 25:03 a háború után maradt a nehéz sors, a beadások elvitték a termés nagy részét, a háztáji bevezetése után lett könnyebb a dolguk 27:03 a TSZ-be történő belépésre emlékezik vissza, a belépő gazdálkodóknak nehéz volt lemondaniuk a vagyonukról, a TSZ is szegény volt, az első időkben nagyon nehéz volt a megélhetés 31:00 a szocialista brigád időszakára emlékezik vissza 35:00 a párttagságot sokan nem akarták, de sok munkahelyhez kötelező volt, az úttörők például nem nézték jó szemmel azt, amikor konfirmáltak
Interjúalany: B. Z.
Felvétel időpontja: 2010. november 03.

Hossz: 00:23:00
0:00 bemutatkozás, családi háttér, gyermekkor; a piarista gimnáziumban tanult 3:36 járt táncórára is, de a szülők akkor még elkísérték a lányokat; felidézi a szórakozási lehetőségeket 7:53 a középiskola után katona volt öt évig 9:05 1941-ben ment ki először a frontra, a szállítóalakulatoknál szolgált 13:30 karácsony után leváltották fél éves frontszolgálat után, 1943-ban ment ki ismét, de akkor már menekültek a szovjet hadsereg elől 15:34 1944-ben még egyszer kivezényelték a frontra, de akkor már Debrecennél voltak a szovjetek, Győrben köt házasságot még abban az évben, 1945 áprilisában pedig átmentek Ausztriában, onnan gyalog jött haza 17:46 hazaérve lefogták, mert németbarátnak tekintették, de egy hónap után kiszabadultak 18:50 a Horthy-korszak ünnepeit idézi fel, majd összehasonlítja ezt az ötvenes évek ünnepeivel 21:58 felolvas a katonanaplójából
Interjúalany: Bozsó József
Felvétel időpontja: 2011. március 10.