Az interjúalany beszél édesapja évtizedes oroszországi fogságáról az első világháborúban (1:20), a román, majd a magyar oktatás jellegéről a két világháború közötti Székelyföldön (8:37). Részletesen mesél arról, hogyan telepítették ki Erdélyből a Muraközbe (16:16), a fronton végzett munkaszolgálatról (24:00), majd "jugoszláv" partizánként való hazatéréséről (29:10).

Az interjúalany beszél családjáról, a Horthy-korszak visszásságairól, és a földkérdésről (0:30), majd rátér arra, hogy milyen nehézségeket okozott nagyapja temetésének költségei, és arról, hogyan próbált mások könyvéből tanulni az iskolában (5:20). Szól arról, hogy milyen nehéz volt elhelyezkednie (9:18), valamint arról, hogyan segített neki a tanító munkát kapni az Egyesült Izzónál (14:00). Arról is szól, hogyan járt a Tungsram könyvtárába olvasni, és miként ismerkedett meg Andréka úrral, aki illegális kommunista volt, és aki a népi írók felé terelte (18:16). A gyári munka során a zsidókkal és nyilasokkal való megismerkedésről is szól (23:05). Szól arról, hogy felvették középiskolába, de be kellett vonulnia a hadseregbe. Később dezertált, alig kerülte ki a csendőröket, de végül nem kapták el (25:20). Szól arról, hogy az oroszok is elvitték dolgozni, miután megszállták az országot, megpróbált elszökni, de nem sikerült (31:20). A Nemzeti Parasztpártban irodalmi példaképei ültek, így belépett, bár nem szerette a pártpolitikát. A legfontosabb kérdés a földreform volt, amit pártja dolgozott ki (32:32). 1947-ben a legfontosabb kérdés a szövetkezetek kérdése volt, erről Erdei Ferenccel közösen tartott gyűlést (35:20). A fordulat éve az NPP-t is felszámolta, sőt, a tagok az állambiztonság látókörébe kerültek (40:30), majd 1956-ban Veres Péter ki is jelentette, hogy többé senki balekja nem lesz (42:30).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról (0:08), majd rátér katonai szolgálatára, amit 1943-ban kezdett meg, és ahol tisztiszolga volt (1:10). Szól a frontra vonulásról, a pályaudvaron való búcsúzkodásról (3:00). Szól arról, hogy mikor kiértek orosz földre, még látták a visszatérő hadirokkantakat (6:10). Beszél az ottani viszonyokról, ütközetről, visszavonulásról és fogságba esésről (7:30). Szól arról, hogy a harc hevében elbúcsúzott tőle a századosa (9:30). Beszél a nagy gyűjtőtáborról és az elszállításról (12:15), majd a tábori életről, a betonon alvásról, a hidegről, a fejadagról és az éhezésről (14:15). Szól a politikai tisztek szerepéről és a hazatérés dátumát illető állandó ködösítést (16:30). Szól a kegyetlen lágerparancsnok leváltásáról és a körülmények ezt követő javulásáról (19:15). Arról is beszél, hogyan ürült ki a tábor a negyvenes évek végén és hogyan aludtak (20:30). Végül hazatéréséről és elhelyezkedéséről szól (22:30).