Interjú

Gyűjteményhez ad

A szocializmus alatt antikváriumban dolgozni izgalmas lehetőség volt

5149 megtekintés

Hossz: 00:30:00
Témakörök: kultúra/művészetek
Leírás: Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került egy antikváriumba dolgozni, milyen könyvek voltak ekkoriban keresettek, hogyan érvényesült munkahelyén a cenzúra. Szól a szocialista könyvkiadás és könyvterjesztés előnyeiről, illetve hátrányairól is.
Említett időszakok, témák
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • A Kádár-korszak válságjelenségeiről
  • A rendszerváltoztatást megelőző időszak politikai változásairól, mozgásairól
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
Interjúalany neve: Gábor Anikó
Interjúalany lakhelye: Budapest
Interjúalany született: Mohács, 1956
Interjúalany foglalkozása: nincs megadva
Felvétel időpontja: 2011. június 18.
Felvétel helyszíne:

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:45:00
Tárgy: egyházak
A miskolci jogakadémián végzett dr. Boleratzky Lóránd szakterülete az egyházjog, amelynek oktatásáért küzdött egész életében. A szocialista rendszerben előbb fizikai munkát kellett végeznie, majd vidéken kapott csak ügyvédi állást, rengeteg publikáció és külföldi tanulmányút után került csak a megérdemelt egyetemi oktatói székbe.
Interjúalany: Dr. Boleratzky Lóránd
Felvétel időpontja: 2011. május 20.

Hossz: 00:45:00
Az interjúalany beszél iskolaéveiről (0:50), majd rátér Újfehértó és a tanyavilág összehasonlítására (07:09). Beszél az úttörőmozgalomról (12:08) és a középiskoláról (14:08), a főiskoláról, a vidéki oktatás rendszeréről, megemlítve Váci Mihály képviselő munkásságát (17:13). Beszél a kollégiumi életről, a mindennapokról, a nevelési elvekről (20:30), majd az építőtáborokról és kirándulásokról (27:23). Végül katonai szolgálatáról és pályaválasztásáról mesél (38:18).
Interjúalany: Nagy József
Felvétel időpontja: 2010. október 08.

Hossz: 00:41:00
Az interjúalany beszél arról, hogy 1956-ban ipari tanuló volt (0:28), azonban az ő története már a forradalom leverése után kezdődött, amikor társaival együtt szervezkedni kezdett a tüntetések márciusi újrakezdéséről (1:08). Elmondja, hogy összeszedték a Mecsekben forradalmárok által otthagyott fegyvereket (3:48). Mesél arról, hogy elsőfokon 14 évre ítélték, azonban másodfokon 10 évre csökkentették a büntetés hosszát (4:32). Kitér arra, hogy nagyapjától elvették a falusi kocsmáját az államosítások idején, édesapja pedig hősi halált halt a második világháborúban (6:55). Beszámol a padlássöprésekről (9:30), elmeséli egy barátja történetét, akinek az édesapját az oroszok lőtték le, és a család múltja miatt kénytelen volt nevet változtatni (10:23). Elmondja, hogy az egyik rabtársát a Horthy-korszakban a feleségével együtt az emberpiacról vitték dolgozni, azonban az így összekuporgatott pénzből tudott venni egy földet, amit a kollektivizálás idején elvettek tőle, és kuláknak nyilvánították (11:45). Mesél a börtönben alakított önképző körről (15:00), arról, hogy miután szabadult, egy nagyrészt börtönviseltek számára fenntartott építőipari vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként (16:38). Beszél az 1960-as amnesztia után folytatott éhségsztrájkról, ami azért tört ki, mert sokak szerint nem a megfelelő embereknek adtak amnesztiát (17:44). Beszámol arról, hogy miután kiengedték, havonta kellett jelentkeznie a rendőrségen, és felmerült benne a disszidálás gondolata is, de végül itthon tanult szakmát és leérettségizett (18:48). Felelevenít gyerek- és fiatalkorában származó emlékeket, többek között a Szabad Európa Rádióról (19:46). Rátér arra. hogy a rendszerváltoztatás után először a bíróságra ment az ítélete megsemmisítése végett, majd útlevélért folyamodott (27:15), és kikérte a rá vonatkozó iratokat a Történeti Hivatalból [Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára] (28:42). Kifejti a rendszerváltoztatással kapcsolatos nézeteit, külön hangsúlyt helyezve arra, hogy az emberekben még ma is él a mindenről és mindenkiről gondoskodó állam képe (30:25). Beszél a kárpótlásról, kitüntetéseiről (33:54), végül feleleveníti első börtönben töltött karácsonyához kapcsolódó pozitív emlékét (37:27).
Interjúalany: Sólymos Gyula
Felvétel időpontja: 2010. október 28.