Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, munkás szüleiről (0:12), majd rátér arra, hogy gyerekként milyen játékokat játszottak, hol aludtak (5:00). Beszél az ünnepekről, a karácsony megünnepléséről (8:20). Szól II. világháborús emlékeiről, a bombázásokról, valamint arról, hogy kiszedették a fülbevalókat a lányok füléből, nehogy a szovjetek kitépjék (10:57). Szól a svábok kitelepítéséről Solymárról. A listáról az utosló pillanatban vették le őket, mert édesapja foglalkozására szükség volt, de sok rokonukat kitelepítették (13:18). Szól arról, hogy sokan elásták az értékeiket abban a reményben, hogy még visszatérhetnek. Szól az első és második transzportról, valamint arról, hogy Karlsruhe környékén barakkokban szállásolták el a kitelepítetteket (17:00). Egyik kitelepített sógora 1954-ben egy felhívás hatására Ausztráliába települt, ahonnan még ma is levelezik a két család (21:00). Megemlíti az 56-os forradalmat (22:48), majd rátér arra, hogy a kitelepítés után nem volt tanítás sokáig, ő pedig dolgozni kezdett. Először az óvodában segített be, majd kitanulta az esztergályos szakmát (23:40). Később irodai munkára került, békekölcsönt kellett váltania, majd végül a faiparban kezdett dolgozni. Itt ismerte meg a férjét is, aki később iparengedélyt váltott ki (27:10). Arról is szól, hogy sokan félelemből magyarosították a nevüket (31:50). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről szól, a rengeteg munkáról, ami az ország újjáépítéséhez kellett. A fejlődést jól jelzi, hogy nem kellett annyi gyermekkoporsót készíteni, mert a gyermekhalandóság nagyban csökkent. Szól arról is, hogyan élénkült meg a németországi rokonokkal való kapcsolattartás 1956 után (32:30).

Az interjúalany beszél származásáról (0:07), II. világháborús emlékeiről (5:37), illetve az oktatásról (08:08). Rátér egyetemi éveire és emlékeire az 1956-os forradalomról (10:48), majd a megtorlásokra (13:22). A kollégiumi életet és a tanári pályára lépést is érinti (17:21). Végül az 50-es évek életkörülményeit hasonlítja össze a Kádár-korszak viszonyaival (22:08).

Az interjúalany 1926-ban született Szentesen. Beszél földművelő szüleiről, gyermekkoráról, tanyasi iskolában töltött diákéveiről. (01:26) Később szentesi iskolában tanult. (03:02) Mivel a családnak nem volt rá pénze, az interjúalany nem tanulhatott tovább. Ferihegyre költöztek, ahol lovaskocsit vezetett. Ezután Romániába kerültek, ahol a lakosság nem fogadta be őket, a kútjukat is megmérgezték. Az egész család lebetegedett, anyja, nagyapja és egy lovász meghalt. (07:10) Ezután nagyanyja nevelte Szentesen, apja újranősült, mostohája vele volt egy idős. (09:18) Gyógyszertárban dolgozott, de a német megszállás után a zsidó gyógyszerészt elhurcolták (az időpontra rosszul emlékszik!), így alkalmi munkákat kellett vállalnia. (09:38) A Rákosi-korszakban mezőgazdasági munkákat végzett, de a kemény beszolgáltatási rendszer miatt szinte minden terményt elvettek. (Az interjúalany a beszolgáltatások időszakát tévesen 1943-ra teszi!) (10:32) Beszél szovjet megszállásról. A lakosságot hídépítési munkára kényszerítették. Később az erőszakoskodó katonák elől az interjúalanynak bujkálnia kellett. (16:26) Későbbi férjét három évre elvitték katonának, miután visszatért a szolgálatból mozdonyfűtő lett. 1945-ben vette el az interjúalanyt. (20:00) Nehezen tudtak letelepedni, először a nagyszülőknél laktak, majd albérletbe mentek. Beszél mindennapi nehéz életükről, három kisgyermeküknek is a földön kellett dolgoznia. A férj egy idő után mozdonyvezető lett, akkor javultak életkörülményeik. (23:46) Legidősebb fia vízvezetékszerelő, lánya könyvelő, kisebbik fia mozdonyvezető lett. (25:08) Az interjúalany csak otthon tudott dolgozni, amíg a gyermekeit nevelte. (26:52) Később üzemben végzett kézművesmunkákat. Ezután gyári bedolgozó lett. Közben állatokat nevelt. Nagy nehézségek árán sikerült a családnak egy kertes házat vennie. (29:20) A férj 50 éves korában agyvérzést kapott, ápolásra szorult. Ezután minden munkát az interjúalanynak kellett elvégeznie. 1981-es nyugdíjazása után is még öt évig dolgozott. Férje halála után társasházba költözött. (30:42) A rokonság nagy része már meghalt, csupán gyerekei és unokái élnek. (33:06) Az 1956-os eseményekről a rádióból értesült. (Az angol-magyar 6:3 meccset rossz időpontra teszi!) (34:32) Beszél a jegyrendszerről. (35:30) A rendszerváltoztatás könnyített a helyzetén. (37:18)