Bevezetésképpen gyermek-és ifjú koráról(0:14), s ennek kapcsán Franciaország 2. világháború alatti helyzetéről, illetve Algériáról beszél(2:03). Ezután 1947-ben Magyarországra került, ahol egy premontrei gimnáziumban tanított francia nyelvet. Erről illetve (6:17) a párizsi béke utáni magyarországi állapotokról és a magyar nyelvtanulásról meséli el személyes emlékeit(12:44), majd a budapesti(23:00) illetve belgrádi diplomáciai munkájáról szólva kitér a Magyarország és Jugoszlávia közti hidegháború egyes jelenségeire(25:30). Az interjú 2. felében magyarbarátságáról(33:18), a magyar-francia kapcsolatokról(35:21), az idegen nyelvek tanulásának fontosságáról szól(37:13). Végül francia nyelven fogalmazza meg a mai magyar fiataloknak szóló üzenetét(37:37).

Az interjúalany beszél a háború előtti függetlenségi, ellenállási mozgalmakban való részvételéről (1:15), 1944 decemberi letartóztatásáról, a kivégzésekről, börtönélményeiről, többek között az Andrássy út 60-ban töltött időszakról (6:43), Tildy Zoltánnal való találkozásáról, akinek a segítségével kikerült a fogságból (25:01). Mesél a debreceni Ideiglenes Kormányról, a nemzeti bizottságokról, közéleti tevékenységéről (27:09), a kisgazdapárt megszervezéséről (33:40), az 1945-ös önkormányzati és nemzetgyűlési választásokról (33:13), az infláció megfékezéséről (37:21), a békeszerződés előkészítéséről és a koalíció szükségszerűségéről (38:57), a szovjet álláspont megváltozásáról 1947 elején (41:51), az 1956-os forradalom kirobbanásának okairól (44:08), 1947-es letartóztatásáról és 1956-os szerepvállalásáról (46:31), a Szovjetunió álságos hozzáállásáról (48:00), Erdély visszatérésének esélyeiről (51:28), a rendszerváltoztatásról, végül hazatéréséről (54:25).

Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)