Az alany mesél családi emlékanyagáról, Hitlerrel való találkozásukról (felvidék megszállása) (02:00-tól), a felvidéki etnikumokról és egymáshoz való rossz viszonyukról, németesítésről. A Horty rendszer nyújtotta lehetőségről a Magyarországon, magyarul tanulásra (06:00-tól) és a vele való találkozásról. A második világháborúról (8:30-tól), a front és a civilek ide-oda utazásáról, a menekülők uszályának és Krems bombázásáról. Visszatérésükről és az új Csehszlovákiáról (14:00-tól), a magyar nyelv használatának büntetéséről, a magukat partizánoknak vallók vagyonszerzéséről. A Benes-dekrétumokról és a kitelepítésről, a reszlovakizációról, Benes politizálásáról és haláláról, az ellenvonattal és a cseretulajdonosokkal való találkozásról, a Délvidékre száműzöttségről, az ottani sváb tulajdonossal ápolt jó kapcsolatról. Beszél a beilleszkedésről az új környezetbe és iskolába (26:30-tól), osztályidegenségről, munkáról távírászként és a kényszerű besorozásról a taszári reptérre. 1956-tal kapcsolatban beszél a repülőtér szovjet megszállásáról, a szökésről a hadifogság elől, a hazafele megtett kalandos útról, mecseki nemzetőrökről, csellel Mohácsra jutásról. Beszél az öccséről, aki fegyvertelen forradalmárként nem disszidált, végül az ő elviteléről, megkínzásáról és félholtra veretéséről, majd deportálásáról.

Az interjúalany 1924-ben született Mezőbergenyében (Románia). 1943-ban behívták katonának. Székely-magyar tüzérhadosztályba került, hat hétig tartott a kiképzés Marosvásárhelyen. (04:54) Vonattal vitték ki őket Dnipro-ba a keleti frontra. A helyi hadikórházat többször bombázták az amerikaiak(?). Elmondja, hogyan kellett menekülniük és visszavonulniuk a Maros völgyében. (08:38) Orosz hadifogságba esett, a máramarosszigeti táborba vitték. Rabtársaival embertelen körülmények között marhavagonokban szállították a Szovjetunióba. Mire a donyecki bányákhoz értek, már sokan meghaltak. (12:06) Egy teljesen üres lágerbe kerültek, előttük lengyelek voltak ott. Az élelmezés rendkívül gyenge volt. Beszél a táborban uralkodó viszonyokról. Bányában kellett dolgoznia 3 éven keresztül. A napi norma 28 tonna szén kitermelése volt 20 embernek, amely lehetetlen volt. Hogy teljesíthessék a követeléseket, a szén helyett köveket és földet raktak a kosarakba. Emellett kolhozokban és vasúti pályaudvarokon is dolgoztak. Naponta 10-15 ember halt meg. (16:32) Az interjúalany összebarátkozott egy szovjet tiszttel, ő segített neki hazajutni. Részletesen elmondja hazajutásának történetét. Egy hónap után jutott el az orosz-román határhoz, minden még nála lévő holmit elvettek. A fogsányi elosztótáborba került, ekkorra már 33 kg-ra fogyott le. (24:52) Elmondja hazajutásának történetét. Nem akarták elengedni a táborból, helyiek és lefizetett román katonák segítségével tudott hazaszökni. Szülei nem ismerték fel. (28:28) Egy hónapja volt csak otthon, amikor megérkezett a román katonai behívó. Lefizetésekkel sikerült szüleinek még két hónapig otthon tartania, amíg megerősödött. A margitai laktanyába került. Beszél a román hadseregben töltött időről. (32:00) Nehéz volt ennyi év katonaság után visszailleszkednie a társadalomba. Elmondja milyenek voltak az átlagos napjai a román hadsereg katonájaként. (41:10)

1940-ban született, gyerekkora nagyon szép volt, egészen 1944 novemberéig, amikor bejöttek az oroszok. Megjegyzi, hogy a német megszállók kultúráltak voltak, de az oroszok nagyon nem(0:26). A háború után nagyon szegényes életük volt, és még a rendszer is elég kemény volt velük szemben(1:38). 1956-ban 16 éves volt(2:29).Parasztcsaládból származik, édesapja kovács volt, de rendelkeztek némi telekkel. Gyermekkora sok munkával telt, de sok közösségi programban vett részt(2:52). Minden tárgyat nagyot szeretett, bár irodalmat kedvelte a legjobban, a politikával nem foglalkozott. Emelett szőtt, varrt, stb(03:46). A gyermekeikből ovónő, tanítónő és vállalkozó lett(4:42). A Rákosi rendszerben nagyon keservesek voltak a mindennapok, főleg a beszolgáltatások miatt. Csodával határos módon éltek csak meg, hiszen se nyugdíj, se semmi(4:54).1956 után se volt sokkal jobb az élet, mert a mezőgazdaság akkor is rossz helyzetben volt(6:07).Az interjúalany a falusi munkákról, a TSZ-ről, stb is mesél(7:12). A falusi kézimunkákról, a ruházkodásról is beszél(9:27).A Kádár-rendszerben sem tudták eltántorítani a templombajárástól, a hittantanulástól, stb(11:21). A faluban bálokat szerveztek, az interjúalany erről is beszél (12:19). A faluban, 1953-ban egy kisebb forradalom is lezajlott, amely a kormány intézkedései ellen tüntetett. Erről hallhatunk bővebb információkat(14:39). A régi iskolák jóval nagyobb létszámúak voltak, de nyelveket nem tanultak(15:14).Az interjúalany bemutatja a saját kézimunkás anyagait - közben elmondja, mi a stafírung(15:40).Sóvári Károlyné elmeséli, hogyan történt a falu szovjet megszállása(18:25).