Divat

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, az 56-os eseményekről (0:20), majd rátér az 1960-as évekre, a szórakozási lehetőségekre (4:50). Szól katonai szolgálatáról, az izgalmas hadgyakorlatokról (6:00). Szól elhelyezkedéséről a Videotonnál, például arról, hogy Marx és Engels képeit kellett vinniük egy felvonuláson, azután pedig bedobták egy bokorba, de később ezt számonkérték rajtuk (8:20). Szól nősüléséről, első autójukról, valamint a kirándulásokról (9:40). Szól az akkori és a későbbi nevelés különbségeiről (12:20), majd a szőlőművelés és az olvasás hobbijáról (15:00). Beszél arról, hogyan szerezhettek be a kommunizmus évei alatt farmert vagy Adidas-pólót (19:20). Elmeséli, hogyan épített a gyermekeinek biciklit (23:40). Rátér a rendszerváltoztatás elemzésére, a bizonytalanságra és a leépítésekre, a Videoton átalakítási kísérleteire (27:00). Szól arról, hogy nem volt könnyű vállalkozóvá lenni, mert a termelőeszközöket már korábban eltulajdonították (31:50). Végül a multinacionális cégekről szól, akik először úgy jöttek, mint felszabadítók, bár sokuk végül nem teljesen morálisan viselkedett (34:25).

0:50 a Kádár-rendszerben a hatvanas évek elejétől kezdett kialakulni egy ifjúsági szubkultúra 6:00 a zenék akkor hasonlóak voltak, a házibulikon egyfajta zenét szerető emberek jártak össze, akkoriban nem voltak fesztiválok 8:13 akkoriban a szülők még nem nagyon engedték el a gyerekeket estére, a drogokról tudtak, de nem találkoztak vele, először a Technokol ragasztóból készített szipu terjedt el 12:50 fontosak voltak a filmek, de akkor még videó vagy számítógép nem volt, csak a mozi 16:25 farmert nem lehetett kapni, a magyar farmerek gyengék voltak, a Trapper egy kifinomultabb változata volt ezeknek, volt egy szabó, aki arra specializálódott, hogy a Magyarországra behozott nem megfelelő méretű farmereket átalakította 20:43 a hajviselet volt a másik hasonló dolog, akkoriban nem lehetett a fiúknak hosszú haja 25:06 a koncertek helye és időpontja általában egymás között terjedt, az Ifjúsági Park programját lehetett pontosabban ismerni, de oda kötelező volt a zakó, az ing és a nyakkendő

Az interjúalany 1941-ben született Boldogon. Itt végezte el iskoláit is. 17 évesen férjhez ment. Anyósa híres szakács volt, ő buzdította, hogy ő is ezt a pályát válassza. Részletesen beszél a főzési-sütési praktikákról. Sokszor eljárt anyósával hétvégenként lakodalmakra főzni. Később már egyedül is vállalt esküvőket, eljegyzéseket, disznóvágásokat. (06:30) A főzésből és sütésből kiindulva mondja el a falusi lakodalmi szokásokat az 50-es, 60-as években. A lagzikat a házaknál tartották tavasszal vagy ősszel. Ha jó idő volt az udvaron, ha rossz, akkor a szobában mulattak. A 70-es, 80-as években kezdték el a mulatságokat sátrakban tartani. (09:44) Egy iskolában kezdett el főzni, ehhez hivatalosan is el kellett végeznie a szakácsiskolát. Az iskola után szerencséjére Budapestre került a Grand Hotelbe, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Emellett azonban rengeteg helyen bemutatta főzőtudományát, például Svájcban vagy a Balatonparton. (11:40) Visszatér az esküvőkhöz, beszél még a szokásokról. Elmondja, mi volt a különbség a "lányos" és a "fiús" ház kötelezettségei között. Az ebédet a menyasszonynál készítették, a vacsorát a vőlegénynél. (15:22) A süteményeket mindenki saját maga sütötte, azokat csak ritkán rendelték. (16:20) 16 évesen az Ország-Világ folyóirat címlapjára került. Népi menyasszonyi ruhába felöltözve fényképezték le, hogy a fotókat később az Egyesült Államokba is elküldhessék. Budapesten többször fel is ismerték az utcán. (18:30) Az interjúalany esküvője hétfőn volt, mivel akkoriban ez volt a szokásos időpont. Csak később került át a lakodalom időpontja hétvégére. Az interjúalany már terhes volt esküvője időpontjában, ezért megszólták. (20:30) Beszél arról, hogy milyen különleges helyeken főzött. Egyszer Isaszegen egy száztagú cigányzenekar egyik tagjának az esküvőjére főzött, a lakodalom és az ételek is különlegesek voltak. (22:22) Mesél svájci bemutató útjáról. Megismerkedett a svájci konyhával és ő is bemutatta a tradícionális magyar ételeket. Beszél arról, milyen volt a konyha a nagyobb éttermekben, szállodákban. Mindenki meg volt elégedve a munkájával. (26:00) Elmondja, hogy manapság már éttermekben vannak a lagzik, ahol a főzist is intézik, így ő már csak kisebb családi eseményekre, főleg keresztelőkre készíti az ételt. (27:32) Elmondja, hogy a svájci útra szülőfalujában kérték fel 1995-ben. Külön ezért érkezett egy delegáció, hogy létrehozzák ezt az utat. Az alapanyagok többségét Magyarországról vitték hűtőkocsival. (30:10) Manapság már nincsenek Boldog környékén hagyományos lakodalmak, egyre kevesebb az esküvő is. Röviden kitér gyermekei életére. (31:32) Fogalommagyarázat (32:52)

Az interjúalany beszél a hetvenes évek soproni fellendüléséről (1:35), szüleiről és tanulóéveiről (2:11), illetve a Kádár-kori és a rendszerváltoztatás utáni életviszonyokról (3:54). Később a kalapos műhelymunkába tekinthetünk be (9:58).