Az interjúalany beszél családjáról (0:36) és váci iskolaéveiről (03:24). Szól az úttörőmozgalomról, és a kommunista és hagyományos nevelés konfliktusáról (07:00). Szól egyetemi felvételijéről és akkori kilátásairól (09:10), majd életkezdéséről, munkahelyeiről, szakmai sikereiről (13:42). Beszél arról, miként választotta a tanári pályát, ott milyen kezdeti nehézségekkel találkozott, és hogyan találta meg benne hivatását (17:10). Szól az ötvenes évek terrorját érintő családi emlékeiről (23:00), majd az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről (24:45). Beszél a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről, autóvásárlásról (39:32), és a külföldre utazás lehetőségeiről és nehézségeiről (26:22). Végül a Kádár-korszak munkahely-biztonságát és béregyenlőségét (31:13) hasonlítja össze a rendszerváltoztatás utáni bizonytalansággal (35:52).

Varga Imréné 83 éves páhi asszony, paraszti családból származik. 1969-ig szülőfalujában élt, ekkor került a fővárosba, ahol minisztériumi alkalmazottként (takarítónő, portás) dolgozott, munkásszállóban lakott. 1975-től ÁFÉSZ-dolgozóként a kiskőrösi Szarvas szálloda portása volt nyugdíjazásáig. 01:40-ig család, lakóhely bemutatása; 01:40-03:50 iskola, család, politikai tájékozódás; 03:50-07:15 háború, orosz megszállás; 07:15-10:25 '50-es évek, beszolgáltatások, TSZ-szervezés; 10:25-14:20 az '56-os forradalom helyi eseményei; 14:20-17:00 TSZ-szervezés 1961-től; 17:00-18:00 vallásgyakorlás; 18:00-22:30 minisztérium, munkásszálló; 22:30-27:00 a Szarvas kombinát vendégei (éjszakai élet Kiskőrösön); 27:00-30:00 lakáshelyzet, TSZ-összevonás; 30:00-37:30 az átélt korszakok összehasonlítása (munkaszolgálatosok, nyilasok, kuláküldözés).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).