Az iskola mellett már dolgozott, cirokseprűket válogatott(2:08).Később napfelketétől naplementéig summásként dolgozott, télen-nyáron mezőgazdasági jellegű munkákat végezett(3:10).A munkák nagyon nehezek voltak, de igyekeztek jól végezni(5:47). 1943-ban amikor a fizetését vette föl, összeveszett a munkáltatóival, de végül rendeződtek az események(6:24) A summás és a napszámos között annyi a különbség, hogy a summás a fizetés mellett enni-inni kap, míg a napszámos csak a fizetését kapja(9:10).Végül a fizetéssel kapcsolatos problémák miatt kihívták a csendőröket, de végülis feleslegesen, mert az ügy hamar rendeződött(10:19). Bár kemény fizikai munkákat kellett végeznie, de az "uraságok" mindig biztosítottak munkalehetőséget a szegényebbek számára(13:51) Veres Józsefné 1920 augusztus 19.-én született, Mezőtúron(15:31). A második világháborúban a férjét behívták katonának, valamint megjegyzi, hogy cipőjüket hátrahagyva kellett bújkálni az orosz és a szovjet oldalon álló magyar katonák erőszakoskodásai elől(16:13). A bombázások alatt szőlősökben és kukoricatáblákban bujkáltak(17:44). A háború eseményeiről egy bolti rádióból értesültek, persze titokban. Újság is volt, de a szegényebbek nem nagyon olvasták(20:00). A háború után egy "olajütőben" dolgozott, ahol a napraforgómagokból olajat préseltek(23:10). A beszolgáltatás alkalmával ha levágtak egy disznót, akkor a zsírját be kellett szolgáltatni, cserébe nem kaptak semmit(24:40). 1963 halt meg a férje, hogy ne legyen egyedül már akkor vásárolt egy televíziót(26:43). A háború előtt Héder Andor és testvére Héder Péter hatalmas uradalmában dolgozott(27:10). Akkoriban még traktor nélkül, ökörrel és lóval szántottak, természetes trágyával javították a talaj minőségét(28:51). A kisparasztok rendelkeztek földbirtokkal, amellett, hogy az uradalomban dolgoztak(29:26). Az egész család együtt dolgozott, a gyermekektől kezdve a nagyszülőkig - Veres Józsefné szerint ez jó hatással volt a család életére. Akkoriban a szórakozási lehetőségek is szigorúbbak voltak(30:43).

1931-ben Pápán született, elemi és gimnáziumi tanulmányait is Pápán végezte. 1942-től MÁV alkalmazott. Az interjúalany a saját élettörténetén keresztül mutatja be a MÁV-nál végzett munkáját(0:30).1970-ben állomásfőnökhelyettes lett Pápán. Ezt a munkát 10 évig végezte(3:49).1980-ban Celldömölkre került üzemfőnöki pozícióba. Ennek a munkakörnek a jellemzőit mutatja be(5:01).4 év után visszakerült Pápára állomásfőnöknek, ahonnan 1990-ben nyugdíjba vonult(07:58).Születésétől kezdve meghatározta az életét a MÁV(8:24).A pápai református gimnázium büszke tanulója volt. Ezzel kapcsolatban történeteket mesél a tanárokról, a diákokról és az iskola légköréről(10:00).Az interjúalany bemutatja a családját és gyermekkori életkörülményeit(13:37).A második világháború alatt édesapja nem járta meg a frontot(mivel MÁV alkalmazott), de több rokona elesett a keleti hadszíntéren. Az interjúalany a pápai bombázásról is részletesen beszél(16:26).1944 őszén bezárt az iskola, de a rádióban a távoktatást is megszervezték(22:16).Az interjúalany a pápai gettóról és a zsidók bevagonírozásáról is mesél(22:52).Döbrönte Tibor a háború utáni magyar pénzromlásról és az általános gazdasági helyzetről (24:17).Azért iratkozott a református gimnáziumba, hogy majd később a lehető legjobb MÁV dolgozó legyen. A továbbiakban személyes iskolai élményeit adja elő(26:15).Az interjúalany Csoóri Sándor osztálytársa volt, róla hallhatunk pár rövid történetet(30:16).Döbrönte Tibor a MÁV-hoz kerülésének történetét meséli el(32:01).Budapesten volt katona, vasutas távírász képzettségét itt is kamatoztatni tudta(33:11). A Kádár-korszakban is megbecsült dolgozó volt, de igyekezett távol maradni a politikától(35:36).Az interjúalany a "Végrehajtó Bizottság" szerepkörét mutatja be, majd saját kitüntetéseiről, elismeréseiről beszél(37:00). Nagy Imre újratemetésével kapcsolatban egy kisebb zűrbe keveredett(42:34).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a Rákosi-rendszer kiépüléséről, a mezőgazdaság átalakításáról, a társadalom terrorizálásáról (8:03), említi az 1956-os forradalmat, beszél katonai szolgálatáról (22:49), illetve a Kádár-korszakról (25:08), hosszasan kitérve annak válságjelenségeire.