Interjú

Gyűjteményhez ad
katonaság
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
Wehrmacht
megszállás
munkaszolgálat
zsidóság
II. világháború
'40-es évek

Anya és két lánya a frontvonalban

2433 megtekintés

Hossz: 00:28:00
Leírás: A Mohácsról származó Scháffer Stefánia megélte a II. világháború borzalmait: (03:10) származásuk miatt kitelepítés, a háborús front mozgása miatt menekülés, bujkálás volt osztályrészük. (05:54) Állandó bizonytalanságban, szorongásban, de az őket körülvevő polgárok, zsidó munkaszolgálatosok, helybéliek emberséges, segítőkész közösségében éltek Nagybajomban, ahová kerültek (07:00, 08:45). A család 1945 januárjában a padlásról jól látható frontvonalak, lövészárkok ellenére, a lövöldözések ellenére a házban maradt, amely óvóhelyként is szolgált másoknak (09:59, 11:19) A harcok során édesanyja súlyos fejsérülést, nővére maradandó kézsérülést, a riportalany arcsérülést szenvedett el. (17:53) A nagykanizsai kórházban ápolták őket, német (!) segítséggel kerültek oda, összesen öten. Emberségesen bántak velük (20:05). Bolgár katonatisztek jóvoltából, szerencsésen jutottak haza Mohácsra (23:40), ám az akkor 16 éves riportalany és 18 éves nővére, Mária végül elvesztették édesanyjukat, aki igen fiatalon, 42 évesen hunyt el (27:31).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Gábor Gergelyné
Interjúalany lakhelye: Gyömrő
Interjúalany született: Mohács, 1929
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. május 15.
Felvétel helyszíne: Gyömrő

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:45:00
Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)
Interjúalany: Tassy Józsefné
Felvétel időpontja: 2011. május 12.

Hossz: 00:55:00
Az interjúalany beszél a családjáról, amely az USA-ból települt vissza Magyarországra (0:27). beszámol tanulmányairól, gyerekkori emlékeiről (1:13), arról, hogy édesapja gyári munkás volt az USA-ban (5:39), majd visszatér tanulmányaira (8:46), mesél Blandina nővérről (12:14), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a bombázásokról (16:00), a revíziós közhangulatról (18:45), a szovjet csapatok előli szökésről, a szovjet megszállásról (19:33), noviciátusáról, első munkahelyéről tanítóként (29:35), az iskolák államosításáról, a szerzetesrendek feloszlatásáról, az egyházi személyek elleni erőszakról (37:08), hazatéréséről, és arról, hogy ezután felhagyott a tanítással, és kántorként tevékenykedett (53:18).
Interjúalany: Tóth Erzsébet Mária Teofília
Felvétel időpontja: 2011. március 11.

Hossz: 00:42:00
Iskolák - 01:25, Katonaság - 03:35, Vasúti szolgálatok 05:20, front, rádiós kiképzés - 5:30-13:23, Kórházi körülmények 13:25-14:50, Háborús újítások 14:00-20:22, Felszerelés, ellátás, gyakorlatozás 20:30-24:48, Háborús hétköznapok 25:16-31:33, Kapcsolattartás a családdal 32:00-33:34
Interjúalany: Érdélyi Imre
Felvétel időpontja: 2011. január 20.