Az interjúalany beszél arról, hogy eredetileg katolikus papnak szánták, illetve beszél oktatásáról (1:02). Szól egyetemi éveiről, ahol először alkalmazott matematikát tanult. Mikor bejelentették, hogy a csoport egy részének át kell mennie matematika tanárnak, ő egy csinos lányt követve átment: így lett tanár és így ismerte meg a feleségét (4:12). Szól arról, hogy minden nyáron katonai szolgálatot teljesített (8:05), majd 1956- ban a tisztiiskolában volt, és különösen vigyáztak rájuk, nehogy egyetemistaként szimpatizáljának a tüntetésekkel (9:20). Szól arról, miként látta 56-ban a szétlőtt Budapestet és miként került Csurgóra (10:12). Beszél a hatvanas évek légköréről, arról, hogy 12 éven keresztül kellett ideológiai továbbképzésre járnia klerikális reakciósként (14:20). Beszél a könyvtár igazgatójáról, akit szintén erre köteleztek, és aki sikeresen védte meg a könyvtárat a feldarabolás ellen (16:00). Beszél az iskola tanárairól, például azokról, akik leventeként járták meg a II. világháborút (19:00). Szól arról, miként lett 1968-tól szakfelügyelő és igazgatóhelyettes (20:44). Beszél a nyolcvanas évek légköréről, a megsokasodott gyereklétszámról (25:45), majd a megye oktatási rendszeréről (28:40) és az óvónőképzés beindulásáról (30:30). Szól a Kádár-korszak végéről, Csurgó lakosságának megváltozásáról, a rendszerváltoztatás visszásságairól, valamint az egyházi iskola újraindításának nehézségeiről (32:32).

Az interjúalany beszél kőbányai gyerekkoráról, órás édesapjáról és a szegénységről (0:28), majd rátér arar, hogy édesapja halála után kőmalomban kellett dolgoznia, s ezért az oktatása egy időre megszakadt (3:55). Szól II. világháborús emlékeiről, zsidó vallásukról, majd 1943-as kikeresztelkedésükről (5:35). Szól arról, hogy édesapja résztvett a Tanácsköztársaságban, és őt is meggyőződéses kommunistának nevelte (6:48). Szól arról, hogy a háború után két nővére olyan gyerekotthonba került, ami az Izraelbe településre készítette fel őket, s így 1948-ben valóban egy kibucba települtek (8:36). Szól arról, hogy a gettó megalakulása után úgynevezett vegyesházban éltek, édesapját pedig munkaszolgálatra vitték. Egy rosszindulatú magyar rendőr az édesanyját is megpróbálta elvinni, de egy másik magyar rendőr ezt megakadályozta (10:45). Édesapja megszökött a munkaszolgálatról egy hónap után, amihez egy csendőr jóindulatú félrenézése is kellett, ám ekkorra már vesebajt kapott és hamarosan meghalt (12:42). Arról is szól, hogy elhatározta, ki kell törni a szegénységből, valamint arról, hogy milyen könyveket írt az évek során (13:55). Beszél sportkarrierjéről, amit 1950-ben kezdett a Törekvés egyesületben (17:33), majd a külföldi utazásairól szól (23:15).

Az interjúalany beszél katonaéveiről a II. világháborúban (2:31), külön rátérve a légitámadásokra (11:28), és a németországi zsidók helyzetére (13:47). Hosszan mesél egy bírósági ügyéről, letartóztatásáról, ami jól jellemzi az ötvenes évek világát (21:25). Később a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket jellemzi (35:18).