0:00 családi háttér, gyermekkor 3:38 a színjátszó körben a gimnáziumban évente egyszer előadtak egy darabot 8:25 a főiskola első éveire emlékezik vissza, és azokra a nagy nevekre, akiktől tanulni tudott akkor 12:45 1965-ben került föl a főiskolára, és akkoriban a város még elég szürke volt, gyakran igazoltatták az embereket, ugyanakkor ők ezt kevésbé érzékelték a főiskolán 14:13 harmadéves főiskolásként a Madáchban híres színészekkel játszhatott együtt fontosabb szerepekben 15:55 a Madách utáni színházi életéről beszél, egészen a 80-as évek végéig színész volt, de úgy döntött, hogy abbahagyja ezt az életet 17:54 1992 őszén pályázza meg a mostani posztját 19:11 Jancsó Miklóst 1968 tavaszán ismerte meg személyesen, egy időben forgattak a csehszlovákiai bevonulással, később is sokszor dolgoztak együtt 22:32 a színész és a színház feladatáról beszél akkor, és most 26:28 a színészi élet abbahagyásának körülményeiről beszél 30:17 a lánya is színész lett, hatott rá a színház varázsa, pedig eleinte nem örültek ennek a pályaválasztásnak 33:20 a Játékszín igazgatója, a munkája nagy részét az anyagi stabilitás biztosítása teszi ki, mesél az új évaddal kapcsolatos terveiről 36:39 a politika hatással volt a színházra, a színház pedig mindig egy kicsit lenyomata annak, ahogy a társadalom működik, a színészeknek szerinte nem lenne szabad politikai szerepet vállalnia 41:17 mesél 1956-os élményeiről, tíz éves volt, a forradalom napjai alatt nem volt iskola

Az interjúalany beszél opera és színház karrierjének kezdetéről (0:08), majd arról mi indította erre a pályára, és hogy lett az Opera társulatának tagja (1:30). Szól arról, hogy a Kolozsvári Színház munkatársa lett Erdély visszacsatolása után, s ekkor a magyar kormány mindent a rendelkezésükre bocsátott, valamint szól az erdélyi nemességről, például Bornemissza báróról (5:35). Hozzáteszi, hogy a fiatalok már nem tudnak arisztokratákat játszani a színpadon, mert nem találkoznak velük az életben sem, de régen ez másként volt (8:38). Szól a nemzetiségi feszültségek hiányáról, valamint az 1944-es megnyitóról, amin Hóman Bálint is tiszteletét tette (13:05). Szól arról, hogyan készült szerepeire (15:28), majd arról, hogyan kezdte újra karrierjét Debrecenben. Elmeséli, hogyan csókolta meg a játék közben egyik tanárnője, mikor még statiszta volt (17:36). Szól a szocialista fordulatról és a színházi élet megbénulásáról (21:08), majd arról, hogyan alakult meg és bővült a társulat (24:10). Beszél Soós Imréhez és Mensáros Lászlóhoz fűződő kapcsolatáról, a kettő személyiségéről (27:30). Beszél az 1956-os forradalomról (30:00). Végül kedvenc szerepeiről, nyugdíjba meneteléről és további munkájáról szól (35:00).

Bagyin József beszél tanulmányairól, politikai pályájának kezdeteiről a Kádár-rendszerben (3:02), az eladósodottságról (11:58), arról, hogyan érződött a rendszerváltoztatásról Aszódon (14:00). Szól arról, hogy miért döntött úgy, hogy elindult a polgármesteri székért, és szól a város regionális központi szerepéről (15:00). Beszél a város oktatási ügyeiről 1990 óta, különösen a kéttannyelvű gimnáziumról és a nyelvoktatásról (25:30), majd összefoglalja polgármesteri tevékenységének fő eredményeit (34:00).