0:00 bemutatkozás, családi háttér 2:53 a háború alatt nagyon nehéz volt élelemhez jutni, mesél a gyermekkor háborús tapasztalatairól 7:22 az ostrom elől a szülei őket Svájcba menekítették, felidézi a család háborús emlékeit Budapest ostromáról 20:31 az ő házukba az NKVD-sek költöztek be, mindent kiraboltak 26:01 Svájcban nem érte el a nélkülözés, de itt nem volt ép ablaküveg, nem volt tüzelőjük 29:30 édesapját kirúgták az állásából, emiatt vesztette el a hitét Istenben, mesél a Rákosi-rendszer visszásságairól, ennek ellenére az ő korosztálya szabadnak érezte magát 41:30 a privilegizált orosz osztályból simán felvették az egyetemre, de ők 1953-as „Nagy Imre” évfolyam voltak, amiért a DISZ-gyűlésen gyanúsnak nyilvánították őket 44:40 1956-ban kitört a forradalom, és ő a forradalmi diákbizottság tagja lett, nem akarták a kapitalizmust visszaállítani, hanem egy normális többpártrendszerben működő szocializmust akartak 54:09 1956-ban csak a Köztársaság téren történt vérengzés, ami alapvetően nem jellemezte a forradalmat

Az interjúalany beszél az 1950-es évek elejéről, a kommunisták vallásellenessége ellenére is nagyszámú hittanra járó diákról (0:16). Szól arról, hogy 1955-ben jutalomból úttörőtáborban járt az Almássy-kastélyban, ahol titkolnia kellett vallásos meggyőződését (2:25). Elmeséli, hogy 1956-ban segített egy Szuezt kereső szovjet katonának: elővett az atlaszát, és mutatta, hogy Magyarországon vannak, ám erre egy másik tiszt gyorsan hazazavarta (5:44). Szól arról, hogy a tüntetések kezdetekor az egyik osztálytársa az ablakon kiugorva csatlakozott a tömeghez (10:10). Elmeséli, hogy amikor 56 után meglátogatta a katonai szolgálatát teljesítő bátyját, akkor egy kirgiz katona leköpte, majd távolodtában ellőtt a feje mellett. Az elég valószínű, hogy a diáksapkája miatt lőttek rá a szovjet laktanyában, hiszen az a pesti srácokra emlékeztette őket (13:20). Beszél arról, hogy miként távolították el a Lenint és Sztálint ábrázoló szoborcsoportot Szegeden (17:55). Elmeséli, hogy Szatymazon a beadási listákat semmisítették meg, illetve szól a beszolgáltatások rákosista gyakorlatáról (20:35). Beszél arról, hogy édesapja kérdezte egy volt katonatársától, hogy hogy van az, hogy most akkora kommunista, mikor a partizánok ellen harcolva az orosz fronton mindig jelentkezett a kivégző osztagba. A válasz az volt, hogy elviteti, ha még egyszer szóba hozza (35:50). Az interjúalany szól a falu életéről a kommunizmus alatt, a besúgókról, a szegénységről (39:30). Visszatér arra, hogy a háborúban a front közeledtével elhagyták szülőfalujukat, hogy elkerüljék a frontot (43:30).

Interjúalanyunk végigköveti a mezőgazdaság változásait és benne a boldogulás lehetőségeit a Rákosi-kortól napjainkig. Beszél a kuláküldözés, a TSZ alapítások körülményeiről, a Kádár-korszak agrárképzéséről, a mezőgazdasági struktúráról, a háztáji gazdaságról. Említést tesz a Kádár-korszak hétköznapjainak korlátairól, a szovjet hadsereg és a lakosság napi kapcsolatáról.