Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogyan kerültek jugoszláv fennhatóság alá Trianon után, majd a háború után sváb származásuk miatt hogyan vették el tulajdonukat, hogyan lettek "titóisták", és hogyan telepítették ki őket (0:18). Szól arról, hogy ki írta alá a kitelepítésüket, és hogyan kért bocsánatot édesanyjától a halálos ágyán (2:02). Elbeszéli elvitelüket, azt, hogyan csempészték ki őket az ávósok a faluból, és azt, hogyan dobták le a babakocsit az utolsó pillanatban (2:50). Szól arról, hogyan érkeztek meg, vették el a tulajdonukat, kobozták el az élelmüket (5:42). Szól a férfiak munkájáról, és arról, hogy őt a nővérére bízták, amíg az édesanyja mosott, valamint arról, hogy a dédapja egy éven belül meghalt (10:00). Szük arról, hogy a Borzas-tanyát megszüntették a szovjet laktanya közelsége miatt, és egy másik helyre vitték, ahol szól a beszervezési kísérletekről, a tisztálkodásról és a gombaszedésről (11:50). Szól arról, hogy egyszer haza akarták küldeni a tíz év alatti gyerekeket, de neki nem volt hová mennie, és édesanyja sem engedte volna (14:40). Szól arról, hogy kik voltak még a táborban, pontosan hányan születtek és haltak meg (17:25). Szól a betegségekről, a rovarokról, az élelemről, és arról, hogy miként ruházkodtak (20:00). Szól ott született és ott elhunyt unokatestvéréről, és az orvosi ellátás hiányáról (22:00). Arról is beszél, hogy a falu széthordta a vagyonukat, és csak egy ember volt, aki visszaadta. Szól hazaengedésükről és az azóta kísértő félelemről (25:48). Beszél arról, hogy hol éltek a visszatérés után, és arról, hogy a faluba csak 1957-ben költözhettek vissza (29:05). Beszél a diszkriminációról, arról, hogy a nővérét nem vették fel sehová, de őt az amnesztia után már alkalmazták (32:30). Végül arról szól, hogy kit hibáztat, és arról, hogy mindez hogy történhetett meg (33:40).

0:00 családi háttér, mesél a mindennapi életről 3:51 mesél az általános iskolai évekről 9:33 felidézi háborús emlékeit, a helyieknek csak egy áldozata volt a háború alatt 12:24 a világháború után nehéz volt az élet, az oroszok rekvirálták az élelmiszert 15:42 1956-ban nem történt a faluban semmi különös, a kulákokat viszont elvitték 17:20 a gabonakutató intézetnél dolgozott, a férje pedig a TSZ-nél

Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:18), édesapja második világháborús részvételéről, hadifogságban töltött éveiről (6:58), édesapja hazatérése utáni életéről, házasságáról (11:31), az államosítások következményeiről a családra nézve, gyerekkori élményeiről (16:28), a Ratkó-korszakról (20:30), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (22:55).