Az interjúalany beszél származásáról (0:07), II. világháborús emlékeiről (5:37), illetve az oktatásról (08:08). Rátér egyetemi éveire és emlékeire az 1956-os forradalomról (10:48), majd a megtorlásokra (13:22). A kollégiumi életet és a tanári pályára lépést is érinti (17:21). Végül az 50-es évek életkörülményeit hasonlítja össze a Kádár-korszak viszonyaival (22:08).

A riportalany felidézi gyermekkorát. Szól a család származásáról, életkörülményeiről és arról, hogy 1944-ben elvesztette édesanyját (9:12-ig). Beszél a II. világháborús élményeiről (11:52-ig). Gyermekkora további részét árvaházban töltötte a három legkisebb testvérével együtt. Az általános iskolában kezdett el zenével foglalkozni, rövidesen a gyulai zeneiskolában tanult (18:15-ig). Sikeresen felvételezett a jó nevű, Gulyás György vezette békéstarhosi zenei szakközépiskolába. Egy év után az iskolát Rákosi bezáratta, a diákok szétszéledtek az országban. A riportalany előbb Békéscsabán, majd Debrecenben végezte középfokú tanulmányait (25:33-ig). Beszél a Zeneakadémiai éveiről (27:08-ig). Az 1956-os forradalmat még középiskolás diákként élte meg Debrecenben (32:30-ig). Szól arról, hogy negyedéves egyetemistaként kezdett el Pécsett tanítani az Antal György vezette pécsi zenei szakközépiskolában (34:45-ig). Elmondja milyennek látta Pécs kulturális életét az 1960-as években (35:29-ig). Felidézi a Mecsek Fúvósötös létrehozásának körülményeit (37:44-ig). Beszél arról, hogy a Mecsek Fúvósötös 40 éves fennállása alatt az ország egyik vezető kamaraegyüttese volt. Szól a külföldi szereplésekről (41:43-ig). A külföldi utak alatt előfordult, hogy megfigyelték az együttest, ugyanakkor a hatalom nem szólt bele abba, hogy milyen művészi tevékenységet folytatnak (44:36-ig). Az 1963-ban végleg letelepedett Pécsett, hamarosan a Művészeti Szakközépiskola zenei igazgatóhelyettese lett, emellett a város elismert művészévé vált (48:44-ig). Végezetül elmondja, hogy nyugdíjba vonulása után is aktív zenetanár maradt, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója (50:17-ig).

1936-ban született, az interjúalany is és a felesége is parasztcsaládban született. Sváb ősei még Mária Terézia korában települtek Magyarországra. Vilmos János a felmenőiről mesél(0:05).Az interjúalany édesapja katona volt, végigharcolta a második világháborút. Ehhez kapcsolódóan mesél a menekülő civilekről és a bevonuló román katonákról(2:27).Az egységével visszavonuló édesapjának elege lett a háborúból és elhagyta az egységét, de a nagyapja rábeszélésére csak visszatért oda, nehogy a katonai hatóságok felkoncolják. Ehhez kötődően az interjúalany elmesél még pár háborús történetet az édesapjáról(4:52).Az édesapját és még rengeteg civilt a szovjetek malenkij robotra hurcolták el, 3 évet dolgozott egy higanybányában(7:37).A háború után nagy nehezen elkezdődött az élet, de a Rákosi rendszerben szinte teljesen kiszipolyozták a családját(10:36).1956 október 26-án kellett volna bevonulnia, de a forradalom miatt ez ekkor nem történt meg(11:28).Az egyik nagynénje apáca volt, vele kapcsolatban visszaemlékezik az egyházi emberek üldözésére és az egyházi iskolák bezáratására(12:49).1960-ban megindult a TSZ szervezés, a gépesítésig a munka nagyon kemény volt(13:50).Az interjúalany a TSZ-esítés okairól, valamint az egyenlők között is egyenlőbbekről beszél(16:22).A kulákok sorsával kapcsolódóan elmeséli, hogy a kommunista rezsim alatt szinte mindenüket elvették, de a rendszerváltoztatás után szinte semmit sem kaptak vissza(18:37). 15 évig egy sertéstelepen dolgozott, mint brigádvezető(19:13).1956-ban a faluban nem voltak nagyobb megmozdulások, csak egy parasztember szavalta el a "Talpra magyar!"-t(19:53).Az osztrák határon volt katonahatárőr, ekkor érzékelte a nyugat és Magyarország között fennálló különbségeket. Ebből az időből hallhatunk pár személyes történetet(20:35).Az interjúalany az édesapja malenkij robotjáról, a kegyetlen körülményekről és a hazaérkezéséről beszél(27:17).Az interjúalany elmondja, hogy bár sváb származású, de nagyon büszke magyarságára(29:40).Miután édesapja hazajött a fogságból újra földműveléssel foglalkoztak(30:33).A megszálló román hadsereg mellett volt személyes tapasztalata egy német katonával is, aki abszolút úriemberként viselkedett. Viszont az orosz, és főként a román katonák nagyon erőszakosak voltak(31:23).