Az interjúalany beszél arról, hogy Csehszlovákiához került szülőfalukból kitelepítették édesanyjával és a nővérével együtt 1922-ben (0:05). Rátér arra, hogy katonai szolgálata után rögtön behívót is kapott a háború miatt, így 5 méterig volt csak szabad (4:30). Beszél arról, hogy a Poroszlóra dobott egyetlen bombát percekkel kerülte el, és vendéglátói házát zúzta porrá (6:15). Szól arról, hogy Szombathelyen nem a kijelölt óvóhelyre ment be, hanem a közlegényekébe, ezzel szintén megmenekült a haláltól, mert a másik telitalálatot kapott (9:28). Elmeséli, hogyan került először barátságos jugoszláv partizánok fogságába, majd oroszokéba, akik elvették a csizmáját és a menyasszonya fényképét. Jelentette az altisztnek, aki tüstént visszaszerezte a tulajdonát (16:12). Elhurcolták Romániába, mert elhitték, hogy nemsokára hazamehetnek. Az óráját halvára és szalonnára cserélték, ezért betegek lettek (24:28). Szól arról, miként bújtak el egy kenyérmedencében, amíg a transzportok elmentek, de augusztus 20-án lelepleződtek, 10 nappal a transzportok leállása előtt (26:30). Szól arról, hogy egy hatalmas erdőbe kerültek a Szovjetunióban, ahol tőzeget kellett termelniük. Látott egy korábbi magyar foglyot, aki ülve halt meg az erdő közepén (29:00). Szól arról, hogy volt lehetőség cserépkályha szakértőnek jelentkezni, és fel is vették. Egy görögkatolikus pap kezét is feltette, így mentve meg a 3 gyermekes apa életét (31:52). Szól arról, hogy cserépkálhájuk szétrobbant egy komolyabb megterhelés alatt (37:00). Orosz tisztjük tajtékzott a dühtől, de gyorsan lecsillapodott és megkínálta őket cigarettával, mert ilyen lobbanékony az orosz lélek (39:45).

Az interjúalany azzal kezdi, hogy katonai pályára lépése világosan következett számára, édesapja is megjárta mindkét világháborút. A Horthy koszakban páncélostiszt lett (0:06). A második világháborúban Németországban az angolok ellen harcolt, ekkor más gyalogosan. Valamint katonai iskoláiról mesél (2:01). Bemutatja a marosvásárhelyi hadapródiskola fegyvernemeit, valamint a többi magyarországi tisztképző iskoláról is szót ejt (5:07). A háború után a rendőrség figyelte, több társa is megjárta Recsket, de ő maga nem volt annyira szem előtt, nem zaklatták. Az interjúalany elmeséli, hogy több bajtársa is megjárta a Gulagot (7:47). Páncélostisztté való avatása után az első páncélosezredhez került. A hadapródiskolából kikerülő bajtársai Budapest környéki harcairól, kitüntéseiről mesél(10:17). A marosvásárhelyi katonai iskola mindennapjait mutatja be (12:13). Szól a kiképzés keménységéről, és hozzáteszi, enélkül nem lehetett volna az apródokból igazi tisztet faragni (18:56). A második világháború eseményeiről a marosvásárhelyi iskolában tájékoztatták őket (20:10). 1944 novemberében avatták fel, majd januárban kikerült Németországba. Itt átképezték őket német fegyverekre(23:20). 1945 áprilisában vetették be őket a nyugati fronton, de a nagyobb ütközetekből kimaradt. Páncélos léttükre az egységnek nem volt tankja, nem kaptak utánpótlást, így nem is tudtak eredményesen harcolni (24:32). Szól az átképzést tartó német frontkatonákról is (26:41). Angol hadifogságba került, ahol ápolóként kellett dolgoznia (28:00). 1945 szeptemberében wolfsburgi fogolytáborba került, ahol október végéig volt (31:40). A nyugati szövetségesek ellen soha nem volt kedve harcolni, sokkal inkább az oroszok ellen. Ezzel kapcsolatban elmeséli, miként mentették meg egy amerikai bombázó legénységét (33:56). Mindössze 20 cigarettáért egy német vasutas a bécsi gyorsvonatra kapcsolta a magyar hadifoglyok szerelvényeit. De Münchenben leszállították őket és a pockingi hadifogolytáborba kerültek, majd végül Győrbe szöktek (36:23). Innen Komáromba szállították őket, itt igazolniuk kellett azt, hogy nem voltak az SS tagjai vagy nyilasok (38:33). 1946-ban állományba vette az új magyar honvédség, néhány hónap múlva azonban B-listázás miatt elbocsátották (40:06). Szól elhelyezkedéséről rádióműszerészként és műegyetemi képzéséről (41:00). Mivel megbízhatatlannak számított, az egyetem elvégzése után Komlóra került a bányavállalathoz (43.23).

Az interjúalany mesél a gyermekkorában végzett napszámosmunkáról, a leventemozgalomról és a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan sikerült megúsznia, hogy az orosz katonák Szibériába küldjék, illetve, hogy beszervezzék besúgónak. Szól az 1956-os helyi eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:19--születés, gyermekkor, szülei; 2:55--hogyan lett cseléd gyermekkorában, mit dolgozott napszámosként; 6:56--emlékei a Levente Mozgalomról; 9:12--emlékei a II. világháborúról és az orosz katonákról, milyen munkákra akarták beszervezni az oroszok; 26:20--emlékei az 1956-os helyi eseményekről, és unokatestvéréről, aki disszidált; 29:48--véleménye a rendszerváltoztatásról