1938 született, gyermekkora a háború miatt elég szomorúan telt el(0:24). 1945 előtt Alsómocsoládpusztán éltek, után költöztek be a faluba(1:44). Háromházára internálták a családot, majd pedig édesapját besorozták a honvédségbe(2:33). 1943 Karácsonyán annyira szegények voltak, hogy mindössze 2 szaloncukorral ünnepeltek(3:33). Utána, amikor közeledett a front, a helyi erdészházba menekültek(4:07).Alsómocsodáládra költözésüket annak köszönhették, hogy a helyi németeket kitelepítették onnan(4:58). 2 szoba, egy konyha és fütöskonyha - egy ilyen parasztházat kaptak(6:06). A gimnáziumi negyedik évben tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc(6:50). Az interjúalany a korabeli iskolai és kollégiumi életről beszél(7:18). 1956-ban az iskolába betoppanó férfi toborozta az embereket a dombóvári Petőfi szobornál zajló tüntetésre - Kádár Béláné csoportja is kiment erre a tüntetésre(8:47). Ez a férfi mondta a diákoknak, hogy mit kell skandálni, többek között a "ruszkik haza!" Erre sokan ráfáztak a továbbtanulás alkalmával(11:03). Dombóváron is kitört a forradalom(12:40). Az osztályban volt két fiú, akik megpróbáltak disszidálni, de hamar elkapták őket - a dombóvári rendőrségen megverték és az iskolában is megbuktatták őket (13:53). 1956-ban a leánykollégium felett lévő vörös csillagot a felkelők leverték és a szovjet emlékművet megrongálták(15:15). A szegedi főiskolán 1957-ben október 23.-án Marosán György a diákköszöntő helyett, arról beszélt, hogy egy évvel azelőtt ő szétlövette volna a tömeget(16:28). Az interjúalany Marosán György szerepéről és megnyilvánulásairól beszél(19:02).Az egyik csoporttársa rendszeresen járt a katolikus templomba, misére, ezért "fel is jelentették"(19:48). Kádár Béláné 1956 utáni időszak zavaros hangulatáról, valamint a helyi '56-osok sorsáról számol be(20:37).

Az interjúalany beszélt gyermekkori élményeiről, Sopronról a megszállás ideje alatt (3:30), beszélt az 1956-ról és bécsi élményeiről (6:48), az iparosságról és a maszek műhelyről, majd a rendszerváltoztatásról és a polgármesterségről, melyet 2 évig viselt (14:48).

0:00 családi háttér, 1945-ben született Ausztria területén, az apja vezérkari tiszti volt, az édesanyja pedig egy arisztokrata földbirtokos család lánya, 1952-ig egy kaszárnyában laktak, akkor engedték vissza őket Magyarországra 2:10 az édesapját azonban távollétében halálraítélték, ezért Sopronban agyonlőtték, őt pedig átnevelőtáborba akarták vinni, ezért az édesanyja gyorsan férjhez ment 3:39 1956-ban Brennbergbányán vészelték át a forradalmat, végül onnan disszidálnak, a másik oldalon pedig rokonok várják őket 6:00 1956. december 6.-án érkeztek meg Svájcba, az édesanyja szerencsére perfekt német volt 7:14 Svájcban járt iskolába, az édesanyja ápolónő lett, később pedig egy privát klinika vezetője lett, fogtechnikus lett 8:39 a svájciak nem kedvelték a külföldieket, de a magyarokat befogadták, mert mint munkaerő megállták a helyüket 10:35 1969-ben jött először Magyarországra, mint turista, akkoriban Magyarországon nem voltak koldusok, ugyanakkor egyszerűbben éltek az emberek 12:46 2003-ban telepedett meg végleg ismét Magyarországon, a gondolkodása és életstílusa inkább svájci, mint magyar 18:14 azért költözött Magyarországra vissza, hogy a nyugdíjas élet mellett itt töltse el a hátralévő életét 19:49 a svájciaktól érdemes lenne átvenni a precizitást, vagy azt, hogy munkaidőben ne legyenek emberek a kocsmában, a svájciak teljesen másképpen vannak nevelve 23:00 az édesanyja soha nem akart visszatérni Magyarországra, mert itt lőtték le az első férjét, a külföldieknek vízum és bejelentkező lap kellett