Az interjúalany mesél az 1950-es évek mindennapjairól, iskoláiról, a hatalom részéről családját érő retorziókról. Beszél arról, hogy hogyan érintette környezetét az 1956-os forradalmat követő megtorlási hullám, illetve elmondja, hogy milyenek voltak a Kádár-korszak mindennapjai (milyen volt a TSZ, az ipar világa, milyen kikapcsolódási lehetőségeik voltak, hogyan lehetett külföldre jutni stb.). Végül kifejti a rendszerváltoztatással kapcsolatos véleményét is. 0:10--szülei, családja, neveltetése; 1:13--édesapja munkája a II. világháborúban ejtőernyősként, majd a háborút követően határőrként, szülei házassága; 3:15--életük az 1950-es években, iskolái, mindennapjaik, gyermekként végzett munkáik; 6:13--miért vesztette el az apja határőri munkáját a kommunista rendszer alatt; 7:41--milyen volt a környék legfontosabb vállalata; 8:51--hogyan érintette őket a kommunista rendszer kiépülése; 10:50--véleménye az 1956-os eseményekben részvevő személyekről, az ezt követő megtorlásokról, édesapja 1957-es börtönbüntetése; 15:10--megfigyelések és retórziók a Kádár-korban; 18:53--munkái; 20:0--ünnepélyek, rendezvények; 21:14--mire volt elég a keresete, milyen pluszmunkákat vállalt, milyen életkörülmények között éltek; 24:0--hogyan változott a korban a mezőgazdaság, a háztájizás; 26:4--az életmód változása a lakóhelyén; 27:1--a politika és a termelői szervezet vezetése közötti viszony, a TSZ kulturális élete, működése; 29:44--kikapcsolódási, kultúrálódási és sportolási lehetőségek a településen; 35:36--a kor divatja; 36:30--külföldi utazásai; 37:20--hogyan változott a Kádár-korszak az idők során, munkalehetőségek, érvényesülési lehetőségek; 38:38--az egyház működése a Kádár-korszakban; 41:0--a rendszerváltoztatás első jelei a mindennapokban; 43:40--mit lehetett érzékelni a szovjet katonai megszállásból; 44:30--mit várt a rendszerváltoztatástól, véleménye a ennek eredményeiről

0:00 a második világháború idején kislány volt, és Szombathelyen élt 1:11 a legsúlyosabbak a bombázások voltak, a vasútállomás közelében laktak, ami fokozott veszélyt jelentett számukra, minden szirénázáskor elmenekültek otthonról 2:32 az iskola is a vasút közelében volt, az iskolásokat az iskolaudvaron ásott árkokban vezényelték a gyerekeket, az iskolát is találat érte 3:31 1944. március 4.-én volt a legsúlyosabb bombázás, ők azt belvárosi házak pincéiben vészelték át, a házuk szerencsésen túlélte a bombázást 5:35 az iskola lebombázása után a szabadban tanultak, a bombázások között röpcédulákat szórtak 7:40 látja a Németországba gyalogosan indított zsidókat, a szomszédjaikat is elvitték, a szombathelyi Palace-t is lebombázták, az áldozatok bennégtek, mert a nyilasok nem engedik elindítani a mentést 10:13 az oroszok bejövetelekor az édesapjától elvették az órát, kabátot, cipőt 11:13 a háború utáni iskolai élményeiről mesél, a nagyszünetben „sajtónegyedórát” tartott nekik egy diák, a többi szünetben menetelniük kellett, és kötelezően esti fáklyás felvonuláson vettek részt 12:59 a népi kollégiumokról mesél, az iskolákban a gyermekeket a szülők származása szerint tartották nyilván, és a különböző társadalmi csoportokból meghatározott keretszámok voltak az egyetemre 15:18 felveszik a jogi karra, minden második héten nagygyűlés volt, ahol hetente megszégyenítettek egy-egy diákot 16:10 1956-ban felvonult a pécsi diákokkal együtt, negyedéves joghallgató volt ekkor, felszólalt egy egyetemi gyűlésen, a szüleihez utazott haza, de nem tudott utazni, mert az orosz beavatkozás elindult 17:50 a gyűlésen felszólaló diákokat eltávolították az egyetemről, hazament a szüleihez, megpróbált más jogi egyetemre bejutni, de nem sikerül, elment ezért gyárba dolgozni, hogy jó véleményt írjanak róla, sikerül így Szegedre felvételizni 21:20 hiába végezte el az egyetemet summa cum laude, nem kapott állást, Sopron annak idején zárt város volt, határsáv-igazolvánnyal lehetett belépni, ide egy volt iskolatársa segített elhelyezkedni

dr. Pavlovits Miklós 1910-ben született. Tüzér főhadnagyként részt vett az első- és második bécsi döntést követő területvisszacsatolásokban. Budapest ostromát (10:30) a Központi Pénzintézet légópincéjében vészelte át családjával. Beszél arról, miként rabolta ki a pénzintézetet a szovjet hadsereg (21:19). A második világháború után - többek között - a külkereskedelmi minisztérium alkalmazásában állt. Beszélt a Rákosi-rendszer kiépüléséről és a társadalom terrorizálásáról (29:56).