Az interjúalany beszél gyermekkoráról, juhász édesapjáról, aki hetente csak egyszer volt otthon. Leírja életkörülményeiket, a lakóhelyüket és az intézők ugratását (0:07). Az intézővel való konfliktus után elköltöztek, a háború után pedig nehézkes építkezésbe kezdtek (5:22). Édesanyja elkerült egy nagygazdához takarítani és egy jugoszláviai dezertőrrel élt együtt (9:22). Apjával való rendszeres konfliktus után az interjúalany is elköltözött (11:08). Beszél a II. világháborúról (12:42). Szól arról, hogy családot alapított, de aztán el kellett őket hagynia, mert távol dolgozott (14:50). Elmeséli, hogyan értesültek az 56-os eseményekről (24:00), majd arról, hogyan főzött édesanyja 45-ben az orosz katonákra abból a kevésből, ami volt nekik (22:55). A TSZ-esítésről, és arról, hogy az emberek végül megkedvelték a TSZ-t, szintén beszél (24:30). Szól első gyermeke haláláról és a válásáról (24:50), valamint katonai szolgálatáról, egy apró kihásásáról, ami miatt a veszélyes határőrséghez helyezték (27:25).

Az interjúalany elmondja, hogy milyen körülmények között vitték el rokonait sváb származásuk miatt a Szovjetunióba dolgozni. Mesél arról, hogy milyen nehézségekkel kellet megbirkózniuk a munkatáborba kerülteknek, illetve az otthonmaradóknak. 0:28--hogyan vitték el az édesapját málenkij robotra és hogyan próbáltak meg hadisegélyhez jutni, hogyan dolgozott már kiskorában napszámosként; 4:58--hogyan vitték el a nagynénjét málenkij robotra; 9:42--milyen élete volt a rokonaiknak a munkatáborban, milyen körülmények között halt meg az édesapja; 14:15--hogyan kerültek haza a málenkij robotra kivitt emberek

Az interjúalany 1924-ben született Mezőbergenyében (Románia). 1943-ban behívták katonának. Székely-magyar tüzérhadosztályba került, hat hétig tartott a kiképzés Marosvásárhelyen. (04:54) Vonattal vitték ki őket Dnipro-ba a keleti frontra. A helyi hadikórházat többször bombázták az amerikaiak(?). Elmondja, hogyan kellett menekülniük és visszavonulniuk a Maros völgyében. (08:38) Orosz hadifogságba esett, a máramarosszigeti táborba vitték. Rabtársaival embertelen körülmények között marhavagonokban szállították a Szovjetunióba. Mire a donyecki bányákhoz értek, már sokan meghaltak. (12:06) Egy teljesen üres lágerbe kerültek, előttük lengyelek voltak ott. Az élelmezés rendkívül gyenge volt. Beszél a táborban uralkodó viszonyokról. Bányában kellett dolgoznia 3 éven keresztül. A napi norma 28 tonna szén kitermelése volt 20 embernek, amely lehetetlen volt. Hogy teljesíthessék a követeléseket, a szén helyett köveket és földet raktak a kosarakba. Emellett kolhozokban és vasúti pályaudvarokon is dolgoztak. Naponta 10-15 ember halt meg. (16:32) Az interjúalany összebarátkozott egy szovjet tiszttel, ő segített neki hazajutni. Részletesen elmondja hazajutásának történetét. Egy hónap után jutott el az orosz-román határhoz, minden még nála lévő holmit elvettek. A fogsányi elosztótáborba került, ekkorra már 33 kg-ra fogyott le. (24:52) Elmondja hazajutásának történetét. Nem akarták elengedni a táborból, helyiek és lefizetett román katonák segítségével tudott hazaszökni. Szülei nem ismerték fel. (28:28) Egy hónapja volt csak otthon, amikor megérkezett a román katonai behívó. Lefizetésekkel sikerült szüleinek még két hónapig otthon tartania, amíg megerősödött. A margitai laktanyába került. Beszél a román hadseregben töltött időről. (32:00) Nehéz volt ennyi év katonaság után visszailleszkednie a társadalomba. Elmondja milyenek voltak az átlagos napjai a román hadsereg katonájaként. (41:10)