Az orvos interjúalany 1918-ban született Szegeden. Apai részről skót és olasz származású. Anyai részről egyik nagybátyja Horthyval szolgált együtt a Novarán. Az interjúalany is sokáig tengerésznek készült. (04:32) Felesége nagyon régi nemesi családból származik, rokona volt Boldog Meszlényi Zoltán vértanú, esztergomi segédpüspök. Feleségének egyik őse volt Kossuth Lajos felesége. (07:12) Részt vett az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozón (jamboree). Sok érdekes, híres emberrel ismerkedett meg. Szinte minden hétvégén evezett és táborozott cserkésztársaival. A táborozások alkalmával jó ismeretségbe került Szent-Györgyi Alberttel, aki később az orvosi egyetemen is tanította. (12:22) Tagja volt a szegedi medikus-patikus bálok szervezőbizottságának. Az álarcos bált mindig más stílusban rendezték meg. Szent-Györgyi még a Nobel-díj után is beöltözve részt vett ezeken a mulatságokon, többször együtt szórakozott a medikusokkal. (15:50) Visszatér a gödöllői jamboree-ra, ahol jó ismeretségbe került Móra Ferenccel. (16:42) Beszél a II. világháborúról, Magyarország vitatott hadbalépéséről. Az interjúalany 1941-ben lett gyakornok. Kapott egy ösztöndíjat Berlinbe, 1943 januárjában indult útnak. Látta az Unter der Lindenen tartott sztálingrádi vereség miatti gyászfelvonulást. Közelről látta Hitlert és Göringet is. Átélte Berlin bombázásait. Mindezek ellenére az Humboldt Egyetemen tovább folyt a tudományos élet. Kapott egy ösztöndíjat Svédországba is, de ekkor már udvarolt későbbi feleségének így nem élt a lehetőséggel. (22:12) Részletesen beszél a berlini viszonyokról. Az egyik légitámadás alkalmával eltalálták a nagycirkuszt, a vadállatok is kiszabadultak. Nagyon szigorú jegyrendszer volt már ekkor. (26:52) A háború után angol fogságba került, amely valójában nem is volt fogság. Praktizálhatott, élelmiszerben fizetést is kapott, megtanították autót vezetni. Egy idő után elszökött. Vonattal jutott el a határig, ahol a magyar katonák teljesen kifosztották. Mielőtt elengedték, kihallgatták őket. (29:58) Mivel "kapitalizmussal fertőződött" kirúgták. Rövid idő után Makón kapott alorvosi állást. Itt került át a nőgyógyászatra, ahol borzalmasak voltak a körülmények. (31:12) Egyik éjszaka elvitték egy "rövid kihallgatásra", amely 1,5 évig tartott, 12 különböző börtönben. 5 hónapig azt sem tudta, hogy miért tartották fogva. A börtönökben embertelenek voltak a körülmények. Budapesten tartották fogva, amikor megtudta a vádat: államessenes fegyveres összeesküvés. Azóta sem érti a vád alapjait. Sok egykori magas pozíciójú emberrel raboskodott együtt, például korábbi MÁV vezérigazgatóval is. Koncepciós perben 2,5 évre ítélték, átkerült a gyűjtőfogház börtönkórházába. (39:42) A börtön után nem kaphatott volna állást, de mivel szükség volt szülész-nőgyógyászra Mezőhegyesen, fél év után alkalmazták, itt dolgozott 1981-ig. Múltját a Békés megyei pártbizottság sohasem hánytorgatta fel. Az utolsó 16 évben igazgató volt. (43:24) Még börtönből való szabadulása előtt négy nappal átszállították Márianosztrára. Részletesen beszél a börtönökben uralkodó körülményekről, kínzásokról, (52:32) Erőszak és fenyegetések hatására aláírta vallomását, de később ezt nem ismerte el. (57:28) Mezőhegyesen élte át az 1956-os forradalmat. Az önkormányzatnál folyamatos iratmegsemmisítés volt. Az interjúalanyt be akarták választani a forradalmi tanácsba, de múltja miatt nem fogadta el. (01:01:34)

A Rózsarszentmártonban született riportalany gyermekkor élményeit meséli el a II.világháborúról (2:35).Az 50-es évekbeli beszolgáltatás fájdalmasan érintette a családot,kulák-listára kerültek. Emellett az egyházüldözésről is hosszabban beszél (20:10).Bátyja sorkatonai szolgálatot teljesített és kényszerítették, hogy kékávós legyen. Ezt az 1956-os forradalom kapcsán eleveníti fel (31:49).

Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).