Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (0:12), majd arról, hogy a II. világháború ő is ki volt írva munkára, de terhessége miatt mégsem kellett mennie. A román katonák fosztogatásairól szól, de az oroszokra nem tud rosszat mondani. A férjét haza is hozták neki a munkáról (3:20). Szól arról, hogy svábként nem telepítették ki, de a neveket magyarosítani kellett (7:30). Szól arról, hogyan kommunikáltak az oroszokkal (8:25), valamint az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a szövetkezetesítésről, valamint a falu fokozatos kiürüléséről (9:30). Elmeséli, hogyan került a korcsmábába dolgozni a férjével (12:30). Beszél a vallás és a kommunista rendszer kapcsolatáról a faluban (14:15), a Kádár-korszak megélhetéséről, a TSZ pozitív szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni elszegényedésről (14:15). Szól arról, hogy amikor az oroszok meglátták, hogy terhes, cukrot és pelenkát hoztak neki (17:30). Végül elmeséli, hogyan kellett állampolgárságot váltania a visszacsatoláskor, és hogy nem tudott három évig találkozni Romániában maradt szüleivel (19:25).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).

Az interjúalany beszél családjáról, 1929-ben Kanadába vándorolt apjáról (0:11). Rátér arra, hogyan választották ki a Horthy-korszak tehetségmentő alapja keretében továbbtanulásra, majd arra, hogy ezt hogyan hiúsította meg a háború (1:45). Szól arról, miként ment nyugatra a háború elől (2:45). Elmeséli, hogyan fejezte be tanulmányait, és hogyan alakult, hogy nem látogathatták meg édesapját soha (4:48). Beszél az FKgP újraalapításáról és az egyéni vállalkozáson alapuló szövetkezetek létrehozására való kísérletről (07:45). Elemzi az Észak-Amerikába történt kivándorlás okait és következményeit (12:08), majd feleleveníti a földkérdés történetét 1945-től a markazi TSZ 1961-es megalapításáig (14:30). Szól a rendszerváltoztatás utáni kárpótlás visszásságairól, és ezeknek a kiigazítási lehetőségeiről a helyi összefogás segítségével (17:28). Az agrárium mai helyzetét is elemzi (20:10), valamint összehasonlítja a 2008-tól kezdődő és az 1929-es világgazdasági válságot (21:06). Feleleveníti katonai szolgálatát (24:14), majd arról beszél, hogyan érintette az 1956-os forradalom a családját (25:18). A Nemzeti Parasztpárt helyi jelentőségéről és ’45-ös helyi eredményéről is szól (26:40). Végül bérmaapja háborús bűnösségi peréről és felmentéséről szól (26:40).