Az interjúalany mesél a Horthy-korszak végéről, arról, hogy hogyan érintette Debrecent a II. világháború, és hogyan került kapcsolatba a városba érkező kommunistákkal. Elmondja, hogy hogyan ment ki férjével Argentínába diplomáciai kiküldetésbe, majd miért hívták őket vissza az 1956-os események után. 0:25--születés, család, hogyan gazdálkodtak, hogyan hatott rájuk a gazdasági válság; 8:0--iskolái, mit tudott továbbtanulni, hogyan tudott elhelyezkedni a postán; 12:48--vallásos nevelése, Soli Deo Gloria, a református egyház cselédlánykörének működése, a korabeli cselédlányok kiszolgáltatottsága; 17:0--a II. világháborúval kapcsolatos emlékei, a debreceni tankcsata, Debrecen bombázása,a közigazgatás nyugatra költöztetése és Debrecen szovjet megszállása; 24:0--az első kommunisták megjelenése a városban, hogyan csatlakozott a hozzájuk és vesz részt a propaganda tevékenységben, hogyan kezd szónoklatokat tartani; 29:35--hogyan került a diplomácia területére Argentínában, milyen feladatokat látott el ott a nagykövet feleségeként, az 1955-ös argentínai felkelés; 38:0--hogyan értelsültek az 1956-os magyarországi eseményekről, hogyan élték ezt meg a nagykövetségen, és hogyan támadja hátba férjét Magyarországon az argentin kommunista párt vezetése; 43:54--hazarendelésük Argentínából, további sorsuk

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

0:00 családi háttér, gyermekkor, csak édesapja és fiatalabb öccse élte túl a holokausztot 2:03 Budapesten élt, hittanórára külön járt, 1961-ben kivándoroltak Izraelbe, mesél édesanyjáról, aki felsőfokú tanulmányokat végzett, és túlélte Auschwitzot 9:19 az 1956-os forradalom idejéig zsidó szervezetekkel kevésbé tartották a kapcsolatot, utána újra tudott szerveződött az ortodoxia, de a disszidálásokkal ez megszűnt 12:47 vallási okok miatt vándoroltak ki, ezért kivándoroltak Izraelbe 13:34 felidézi a gyermekkora környezete és vallása közötti kapcsolatot 18:21 találkozott antiszemitizmussal is iskolásként