Székesfehérváron született 1938-ban(0:25).A világháború alatt gyermek volt, de jól emlékszik pl német megszállásra is. Erről mesél(0:50).Ekkor pedig a Székesfehérvár elfoglalásáról, bombázásáról és szovjet megszállásáról beszél(3:52).Az interjúalany a háborús pusztításokról számol be(8:41).A nagyapja által épített óvóhelyet majdnem megsemmisítette egy orosz repülőgép. Ezzel kapcsolatosan újabb személyes élményeket mesél el Székesfehérvár ostromairól(10:43).Az interjúalany a iskoláséveiről is előad néhány történetet(15:03).Édesapja megjárta a keleti frontot, bár a harcokban nem nagyon vett részt(16:30).A háború után a város szinte teljesen lepusztult képet mutatott(17:44).Az interjúalany az '50-es évek mindennapjairól, az államosításról, a kulákokról mesél(19:19).Stermeczky Jenő beszámol a középiskolai és egyetemi képzéséről(21:40). Mivel műszaki egyetemista volt 1956-ban részt vett a diáktüntetésekben, stb. Erről hallhatunk pár történetet(22:56).A Sztálin szobor ledöntésekor és feldarabolásakor is jelen volt(34:25).Az egyetem elvégzése után tervezőmérnök lett. Ekkor került kapcsolatba a Kommunista párttal, igyekezte elkerülni, hogy be kelljen lépnie(35:57).

Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)

Az interjúalany beszél családjáról, valamint arról, hogy a Bagi családnév nagyon megfogyatkozott (0:08). Mesél egyik lányáról, akiből jegyző lett (3:20), illetve a másikról, aki 1956-ban disszidálták (8:05). Beszél gyermekkoráról, középparaszt származásáról (14:14). Elmondja, hogy édesapja rizst termesztett, de a kommunisták elzárták a vizet, majd zaklatták, kérdezgetve, hogy miért nem locsolja a földet. A folyamatos zaklatások végül az öngyilkosságához vezettek (15:45). Elmeséli legkisebb leányának ijesztő rosszullétét és gyógyulását (7:38). Különböző munkahelyeiről szól (19:30), majd arról, hogyan került egy szikvízüzem élére. Nagyon jól keresett a szikvízüzemben, ám a házépítés és költözés körüli nehézségek közepette megromlott a házassága (25:00). Az 1956-os forradalomról való emlékeit is feleleveníti (30:48), majd az 1945-ös megszállásét, amikor a tanyán bújkáltak az oroszok elől, a faluban lévő házukban pedig istállót rendeztek be, és neki kellett egy orosz katona zsákmányát cipelnie (36:50). Végül arról szól, hogy ifjúsági szervezet csendes gyűlésén volt 1948-ban. Az ávósok utána kivallatták, mint "horthyistát", és addig verték, hogy elájult. Azóta nem tagja egyetlen pártnak sem (44:30).