Az interjúalany beszél családjáról, 1929-ben Kanadába vándorolt apjáról (0:11). Rátér arra, hogyan választották ki a Horthy-korszak tehetségmentő alapja keretében továbbtanulásra, majd arra, hogy ezt hogyan hiúsította meg a háború (1:45). Szól arról, miként ment nyugatra a háború elől (2:45). Elmeséli, hogyan fejezte be tanulmányait, és hogyan alakult, hogy nem látogathatták meg édesapját soha (4:48). Beszél az FKgP újraalapításáról és az egyéni vállalkozáson alapuló szövetkezetek létrehozására való kísérletről (07:45). Elemzi az Észak-Amerikába történt kivándorlás okait és következményeit (12:08), majd feleleveníti a földkérdés történetét 1945-től a markazi TSZ 1961-es megalapításáig (14:30). Szól a rendszerváltoztatás utáni kárpótlás visszásságairól, és ezeknek a kiigazítási lehetőségeiről a helyi összefogás segítségével (17:28). Az agrárium mai helyzetét is elemzi (20:10), valamint összehasonlítja a 2008-tól kezdődő és az 1929-es világgazdasági válságot (21:06). Feleleveníti katonai szolgálatát (24:14), majd arról beszél, hogyan érintette az 1956-os forradalom a családját (25:18). A Nemzeti Parasztpárt helyi jelentőségéről és ’45-ös helyi eredményéről is szól (26:40). Végül bérmaapja háborús bűnösségi peréről és felmentéséről szól (26:40).

1936-ban született, anyai nagyszülei földműveléssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Apai nagyszüleit az interjúalany nem ismerte. Az ő vagyonosodásukról és házasodásairól mesél Abonyi Ferencné(0:23).Gyerekkori ismerősei mind tanyán laktak, hivatalos ügyeiket intézni, terményeiket eladni Kiskunfélegyházára jártak(6:33).Akkoriban és ott nem nagyon számított a nemzetiség, szinte mindenki katolikus volt és ez volt a mérvadó(7:14).A tanyasi életforma velejárója volt, hogy a gyerekek már 4-5 évesen mentek dolgozni a határba(8:24).A nagyszülei, szülei is végigjárták az elemi iskolát, az interjúalany 9 testvére közül csak kettő nem tette ezt meg(10:00). Az interjúalany 7 éves korában került iskolába, a 4-ik osztályt meg kellett ismételnie. Az iskolás gyermekévei nyomorát mutatja be az interjúalany(11:54). A második világháborúból a csendőrökről őrzi a legélénkebb emléket. Róluk mesél(13:31).A német és a szovjet katonák is a környékükön ásták be magukat. Bár a harci eseményektől nagyon féltek, de mint gyerek, a katonáktól nem félt(15:08). Az interjúalany kijárta a kunszállási 8 általános iskolát, majd onnan az óvónőképzőbe került(19:13).A képző után biztosítva volt számára munkahely, így 1955-ben Rácalmásra került óvónőnek. Az interjúalany a munkaköréről, munkakörülményeiről mesél(20:25).1956 után beindult a TSZ-esítés, ennek a körülményeit meséli el az interjúalany(22:57).1956 októberében Bicskére került, itt érte a forradalom. Az interjúalany a forradalom fogadtatásáról, reményeiről és a lerombolt Budapestről mesél(27:10).Az erőszakos eseményeknek nem volt szemtanúja, szovjet katonákat is csak Bicskén látott(30:00).Az interjúalany a férjével 1958-ban házasodott össze. Férje szintén kunszállási születésű volt. Róla és házasságukról mesél(31:10).Bicskén albérletben laktak 11 évig, közben az interjúalany férjének több munkahelye is volt, de végülis sörfőző lett a Kőbányai sörgyárban(33:06).1969-ban szereztek lakást, előtte semmilyen komolyabb ingatlanuk, ingóságuk nem volt. A '70-es évektől kezdve más külföldre is jártak kirándulni, persze a szocialista táboron belül(35:50).37 évig volt óvónő, 1991-ben ment nyugdíjba(37:21).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, arról, hogy a német megszállás alatt hadikórház lett az iskolából, valamint arról, hogy az újrakezdés után a latin és nyugati nyelvek helyén oroszt tanultak (0:40). Szól arról, hogy a színművészetin vagy a bölcsészkaron szeretett volna továbbtanulni, de végül mégis a honvédség tisztképzőjét választotta, ahol híradós lett (7:20). Beszél arról, hogy 1956. október 23-án az ezredét Budapestre vezényelték, de ő kimenős volt, és nem találták, úgyhogy másnap meglepve tapasztalta, hogy nincs a laktanyában szinte senki (13:40). Szól arról, hogy az októberi forradalom során a posta katonai irányításának átvételével bízták meg, és arról, hogy milyen feladatokat láttak el (17:30). Szól a leszereléséről, és arról, hogy kezdetben nem volt munkája, később azonban a ruhakereskedelemben kezdett dolgozni (22:00), majd később az ezt felügyelő állami vállalat ellenőrzési osztályvezetője lett, a rendszerváltoztatás után pedig Kft-t alapított (27:00). Szól az 1950-es évek sportéletéről, az atlétikáról és a futballról. Magán futballklubot alapítottak, ami később a vasutasokkal együtt aszód második számú csapata lett (28:35). Végül arról szól, hogy a külföldi csapatoknak való szurkolás a totó megjelenésével kezdődött Magyyarországon (40:48).