Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyéről, érintve az orosz megszállást (0:00). Rátér édesapja II. világháborús szolgálatára, dezertálására (06:28), és oroszországi hadifogságára (12:25). Beszél a gyömrői gyilkosságokról (16:25), illetve a szövetkezetesítés abszurditásairól és az MDP-n belüli hatalmi harcokról (24:00). (25:55). Szól arról, miként halt bele nagyapja az Andrássy út 60. alatt lezajlott kihallgatásba (25:55). Beszél arról, mit jelentett az 1956-os forradalom (29:10) és arról, hogyan pusztították le a Teleki-kastélyt (35:10). Végül a Kádár-korszak enyhébb légköréről szól (41:19).

Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)

Az interjúalany beszél a két világháború közötti gyermekkoráról, a II. világháborúról és a megszállásról (2:48), a zsidóság sorsáról (28:08), valamint két bátyja amerikai, illetve szovjet hadifogságáról (29:00). Beszél az 1950-es évekről, munkába állásról, továbbtanulásról, a ki- és áttelepítésekről (9:10). A szövetkezetesítésről, agitálásról és az ÁVÓ-ról külön szól (35:44). Az 1956-os forradalmat is megemlíti (16:16, 18:40). Kiemelten szól Kállay Miklósról és testvéréről való személyes emlékeiről (32:10). Végül a Kádár-rendszert és Kádár János személyét értékeli (40:34).