1934-ben született Kercán, foglalkozása tanár. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt(0:50).Az interjúalany bemutatja a szülőhelyét, egy parókiát. A középiskolát Kőszegen, Pápán, ill. magántanulóként töltötte. Erről mesél az interjúalany(1:56).Debrecenbe járt egyetemre, a természettudományi karra. Az interjúalany az '50-es évek egyetemi életéről mesél(5:18).Édesapja a második világháborúban tábori lelkész volt. Valamint elmeséli ködös, gyermeki emlékeit a világháborúról(8:35).A német és az orosz megszállással kapcsolatban idézi vissza az emlékeit(10:58).A szülei helyesnek tartották a földosztást(14:19).Származása miatt többször megkülönböztetés érte,főleg a tanulmányai alatt. Az interjúalany a Kádár kori munkalehetőségekről beszél, főleg az oktatás területén(15:16).Az államosítások nem érintették a családot, mert annyira szegények voltak. De az iskola államosítása már sokkal érzékenyebben érintette a családot. Az interjúalany erről meséli személyes élményeit(21:46).1954-ben édesapja győri lelkész lett, így a család oda kötözött(23:36).A párt végig jelen volt az iskolában, az igazgató vagy néhány más tanár személyében(24:13).1956-ban pár nap késéssel szerzett tudomást a pesti eseményekről. De a győri tüntetéseken személyesen is részt vett. Ezt részletezi(26:54).Amíg az Őrségben élt, az édesapja gyülekezetéből több száz embert telepítettek ki a Rákosi rendszerben(30:37).1956 novembere után szinten elképzelhetetlennek tűnt az, hogy valaki ittmarad Magyarországon. Az interjúalanynak sohasem jutott eszébe, hogy elhagyja az országot(31:46). Az ismerősei közül egy személyt ki is végeztek 1956-os szerepe miatt(35:14).Kádár Jánost semmilyen szinten nem tudta elfogadni. Továbbá a Kádár-korszakról mesél az interjúalany(36:10).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kőbányász volt, édesanyja hat éves korában meghalt, a bánya nem működött télen, ezért sokat nélkülöztek akkoriban, ők is a kőbányában kezdték a munkát 2:31 16 évesen a kenyérgyárban dolgozott inasként, de mellette kitanulgatta a pék szakmát; ezt követően az üveggyárban dolgozott 4:33 amikor Pesten helyre állt a rend, akkor Marosán György kijelentette, hogy mostantól lőni fognak, éjszaka leküldtek Salgótarjánba ávósokat 6:01 a bányászokat kirendelték, hogy támogassák a bányászokat, ez lett az oka később a sortűznek december 8.-án, ők a rendőrségi ajtóval szemben álltak, a rendőrök le voltak itatva, egy provokátor adta a szájukba a jelszavakat, az orosz városparancsnok felszólítja őket a feloszlásra, és a tárgyalóküldöttség megválasztására 9:18 a rendőrség udvaráról kijött egy tank, közben alacsony orosz katonák elfoglalták a helyüket a lövészárokban, de nem ők lőttek 11:53 egy fegyvert el akartak venni egy pufajkástól, de lelőtte ezeket, rövid idővel később pedig a rendőrök és az ávósok tüzet nyitottak kétszer is 13:57 ő a rendőrségi épület tetejéről kapott egy acélmagos lövedéket a térdébe, (az orosz katonák nem rendelkeztek ilyen fegyverrel, csak a rendőrök) 15:45 hazaindult a sebével, másnap került kórházba, ami tömve volt halottakkal és sebesültekkel 17:29 az orosz katonák keresték Szuezt 19:40 járt traktoros iskolába, mesél arról, hogy ott mit tanítottak 56-ról 22:30 a rendőrség részéről bocsánatkérés máig nem történt 25:02 1957-59 között volt katona, „ellenforradalmi kutyáknak” nevezték őket, Mezőtúrra sorozták be, megpróbálták megtörni az oda besorozottakat 32:41 1956 után alkalmazkodni próbált a rendszerhez, ezért belépett a pártba, feli is szólították őt erre 34:20 visszaemlékezik az iskolás éveire 40:43 a salgótarjáni acélgyár a szovjet nyersanyagra és a szovjet piacra volt ráépítve, mikor elveszítették ezt a piacot, a gyár nem tudott terméket eladni 43:39 belépett a KISZ-be is, amivel gyakran jártak előnyök

Az interjúalany édesapja származásáról számol be(0:05).Dr. Suba Györgyné 1939-ben született és sokáig egy tanyán élt szüleivel. A háborúra nem emlékezik, de rokonai sokat meséltek a harcokról(0:38).Az interjúalany visszaemlékezik arra, amikor 1944 novemberében a szovjetek bevonultak a lakhelyükre - ennek körülményeit idézi fel(2:40).Az interjúalany szól a fosztogató szovjet katonákról(4:59).A német bevonulás előtt 1944 nyarán összeszedték a környékbeli zsidókat. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(8:45).A háborút követően az édesapjának az elesett katonákat kellett temetnie. Ezzel kapcsolatban a földosztásról és a TSZ-esítésről is beszél(10:09).Édesapja a háború után alkalmi munkákat vállalt, többnyire az újáépítésben dolgozott, később az interjúalanynak is dolgoznia kellett, fiatal kora ellenére(12:49).A szülei nem szerették volna továbbtaníttatni az interjúalanyt, inkább az otthoni munkákba fogták be(14:47). Az életének legnehezebb korszaka az '50-es évek voltak, hiszen alig volt mit enni(16:08).1956-ban az interjúalany megpróbált kitörni a falusi életből és egy kecskeméti kertészeti szakközépiskolába jelentkezett(18:37).Egy sátoraljaújhelyi kertszeti technikumba jelentekezett, ezt elvégezte és ebben a szakmában 4 évig dolgozott(21:25).Dolgozott könyvelőként is, majd kulturális ügyintéző lett, közben több képesítést is szerzett(22:45).Munkájához tartozott a felnőttképzés, diákoktatás és a közművelődés(25:48).Országjáró túrákat is szervezett(27:53).1956-ban a forradalomról október 24.-én értesült. Ekkoriban még iskolába járt, tanárai óvták az erőszakos eseményektől(29:12).De november 4.-én pár diáktársával úgy döntöttek, hogy elhagyják az iskolát és gyakorlatilag bandákba verődve útra keltek, hogy hazajuthassanak. Ennek a történetét meséli el(31:50).Az interjúalany mesél a gyermekkori tankönyvekről és az iskoláiról, tanítóiról(40:42).A hittanképzésben csak 4. osztályig volt része, utána már eltörölték. Ezzel kapcsolatban beszél a korszak vallásos életéről(43:57).