Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, és arról, hogyan kezdett énekelni a pécsi fiúkórusban, majd arról, hogyan lehetetlenítette el, majd szüntette be a kórus működését az állambiztonság (0:06). Szól a két világháború közötti életkörülményekről, a II. világháborúról és arról, hogyan élte meg gyermekként a bombázásokat (4:30). Szól arról, hogy milyen nehezen találták meg a közös hangot az újonnan betelepített csángók és a svábok maradéka (8:00). Szól arról, miként került a pécsi kollégiumba (11:30), valamint arról, hogyan tört ki Pécsett az 1956-os forradalom (12:48), majd arról, hogy a forradalom után fél évre eltörölték az orosz nyelv tanítását (16:36). Szól a Kádár-korszak konszolidációjáról (17:40), majd arról, hogyan került a pécsi zeneiskolába (19:53), és arról, milyen személyes emlékeket őriz Kodály Zoltánról (22:28). Elmesél egy történetet, mikor a forradalom ötödik évfordulóján semmiség miatt zaklatták őket a titkosrendőrök (27:55). Beszél családalapításáról és munkahelyeiről (31:28). Elmeséli, hogy megbízták egy zenetagozatos iskola megalapításával (33:42). Végül a megélhetésről és a Kádár-korszak hétköznapjairól beszél (38:10).

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).