Az interjúalany röviden megemlíti, hogy apját 1944-ben behívták katonának (0:02), beszél a tanyasi életkörülményekről (0:47), a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (2:50), nagyapjához költözéséről (6:09), saját lakás vásárlásáról, a beszolgáltatásokról (7:34), a tanyasi iskoláról (8:26), a kanászéletről (röviden említi a második világháborút követő inflációt) (10:56), majd édesanyja, és saját későbbi munkáinak felsorolásával folytatja (14:49): kitér a "gyógynövényes" munkára (16:37), a fonalgyárban végzett tevékenységére (22:09), több termelőszövetkezet összevonásával kapcsolatos munkájára (24:24), majd a hely sportélet sajátosságait taglalja (25:50). Beszámol a falu fejlődésének főbb mozzanatairól (29:38), a gyapottermelés megindulásáról (30:14), végül arról, hogy milyen pozitív hozadéka van annak, hogy szocialista mintafaluvá választották ki Székkutast (33:44).

Az interjúalany beszél háborús gyermekkoráról, mikor a pincében való bújkálás inkább játéknak tűnt (0:25). Szól arról, hogy 1947-ben, a lakosságcsere során nem kívántak áttelepülni Csehszlovákiába. Elkerült azonban a sátoraljaújhelyi szlovák iskolába (1:24). Tanulmáynait a budapesti tanítóképzőn folytatta, ahol viszont Csehszlovákiából kitelepített magyarok tanították őket (4:45). Budapesten élte át az 1956-os forradalmat, a Köztársaság téri kollégiumban. Látták, hogy lövik szét a teret. Később a nevelők átvitték őket az Orczy útra, hogy biztonságban legyenek (6:25). A Kádár-korszak elején nagy volt a bizonytalanság, például abban is, hogy mi lesz a szlovák kisebbséggel (9:30). Visszatértek az iskolába, ahol nagyon színes volt a magyar és szlovák kulturális élet (10:40), majd elkezdett dolgozni, és 1961-től szülőfalujában, Bükkszentkereszten tanít (11:30). Szól a helyi szlovák közösség elmagyarosításáról, ami a millenium környékén kezdődött (14:24), majd a szlovák népszokásokról, ételekről, valamint a nyelv megőrzéséről, korábban a magyar nyelven való megszólalásért kapott iskolai büntetésekről (16:40). Viszzatér a Rákosi-rendszer terrorjára és mindennapi életére. Az úttörőmozgalomról, a személyikultuszról, a kommunista propagandának rájuk, mint iskolásokra gyakorolt befolyásáról is szól (20:38). Végül a rendszerváltoztatás hatásairól, annak elmaradásáról, valamint a pedagógus és a rendszer viszonyáról beszél (26:00).

0:00 a cserkészet eredetéről mesél, és arról, hogy hogyan került be a cserkészmozgalomba, különböző túléléshez szükséges dolgokat tanulnak, sokat túráztak 3:18 a háború után 1948-ig megmaradt a cserkészet, akkoriban nem voltak edényeik, vagy sátraik, mert a háború elvitte őket 4:09 az édesapja harcolt az első világháborúban, orosz katona volt, és a hadifogság után Magyarországon telepedett lett 6:21 1945-ben, mikor elfoglalták Gyöngyöst, az édesapja után az orosz állampolgárságot is elvállalhatná, de nem teszi, nem éri emiatt retorzió, édesapja a világháborúban tolmácsként dolgozott 11:20 a szovjet katonák nem nagyon tisztelték a törvényt, sok volt az atrocitás, dugdosták előlük a lányokat, mesél a Gyöngyös körüli harcokról is 15:11 a német megszállást alig vették észre, a szovjet megszállásnak sokkalt több nyoma maradt, ugyanakkor a zsidók, akik ott laktak, sárga csillagot viseltek 17:40 a zsidókat azonban 1944 május elején kiköltöztették, az édesanyja zsidó házakhoz járt mosni, de ezt szintén megtiltotta egy rendelet 20:58 a közelben volt a gettó, mesél arról, hogy sorrendben hogyan történt a zsidóság ellehetetlenítése, a gettóba bejárt dolgozni, de titokban 24:19 1944-ben felkerült Pestre, a nagynénjéhez vitt élelmet, átélt Budapesten is bombázást is, ami sokkal erősebb volt, mint a gyöngyösi 29:59 a háború után alig volt élelem 31:15 a Rákosi-korszakban a kinevezett emberek üldözték el a korábbi szakembereket, Gyöngyösön a hatalom a keresztény egyesületeket üldözte, Kis Szalézt és a KEDIM nevű egyesületet gyilkossággal vádolták meg 37:59 1956-ra emlékezik vissza 40:32 a megtorlás idején összeszedték az embereket, elvitték őket, gyakran csak a rosszakaróik feljelentése miatt