Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei kitelepítéséről (0:25), a második világháborúról (4:28), a szülei ’50-es évekbeli emlékeiről (6:07), a kisiskolás korában ért hátrányos megkülönböztetésről (8:15), középiskolás élményeiről (9:30), főiskolás éveiről (10:31), arról, hogy nem volt kisdobos, úttörő, és KISZ-tag (11:37), a hit életében játszott szerepéről (14:12), pályaválasztásáról (16:33), párválasztásáról, családalapításról (19:01), és missziós tevékenységéről (20:51).

1941-ben született, bár nem emlékszik a háborúra, de azt elmondja, hogy az édesapja bevonult a hadseregbe, miközben az otthon maradó család nagyon rosszul élt(0:21). Az interjúalany bátyja közbenjárása kellett ahhoz, hogy a román katonák ne vigyék el a család tehenét, amely a megélhetésüket biztosította. A szovjet-román megszállással és a megélhetésükkel kapcsolatban meséli el a család történeteit(2:05). A faluban nem csak ők, hanem a több család is hasonlóan nehéz helyzetben volt(8:23). A háború után sem lett sokkal jobb a helyzet, mivel a beszolgáltatások nagyon megfogták a családot(8:56).A továbbtanulása a rossz anyagi helyzetük miatt sem volt lehetséges, így csak később, a gyermekei és a munkája mellett tudta elvégezni a 8 osztályt és a boltvezetői iskolát(11:01). Gyermekkorában nem volt tv, stb - így az emberek jobban egymásra voltak utalva, több volt a közös program, főleg az ünnepek alkalmával(14:00).A későbbiekben egy falusi hagyományőrző klubhoz csoporthoz csatlakozott, erről mesél az interjúalany(15:42). Az 1956-os forradalommal kapcsoplatban megjegyzi, hogy Bükszentkereszten egy házat szétlőttek az oroszok, mert ott ellenállókat gyanítottak. De más forradalmi esemény nem történt(16:51).A Kádár korszakban a vendéglátóiparban dolgozott, de megjegyzi, hogy a politika nem avatkozott bele az életébe(18:21).Az életkörülményei sajnos nem voltak elég jók, a politikával nem nagyon foglalkozott - de a gyermekei számára igyekezett minden biztosítani(19:29).A Kádár korszakban vendéglátóipari brigádvezető volt, így többször volt lehetősége a Balatonon üdülni(21:40). A vendéglátóiparról megyjegyzi, hogy szinte semmi szabadideje nem volt, így nagyon örült, amikor a gyerekeivel volt(24:34). A lakosságcseréről: Édesapja meghalt a háborúban, édesanyja pedig nem szerett volna kimenni Szlovákiába - édesanyja szlovák volt, erről mesél el történeteket(25:12).

0:00 családi háttér, 1938-ban érettségizett, szociális titkárként dolgozott 3:54 Budapest ostroma előtt ki akart vándorolni Nyugatra, de Sárvárról hazajött, visszajön Budapestre 6:09 tizenegy hétig az ostrom alatt egy bérházban húzta meg magát, mesél az ostrom alatti élményekről 10:31 a bejövő orosz hadsereg harcoló alakulatai nem fosztogattak, de a mögöttük jövő zabrálók igen 11:43 a Duna-partról a város borzasztóan nézett ki, édesapját elvitték málenkij robotra 14.16 sikerül csónakot találni a Római partnál, átviszik őket a Dunán 16:02 a Nyugati pályaudvarra gyalog mentek, sikerül vonatot találni, és hazamentek, de otthon nem találtak senkit 18:24 végül a kitelepített egy kitelepített rokon lakásában húzták meg magukat 21:18 mindenki próbált dolgozni, ő ekkor dolgozott szociális titkárként 23:18 megismerte a férjét, összeházasodtak, és lassan konszolidálódott a helyzet, de a férje könyvelő volt egy később államosított cégnél, azonban megvádolták az államosítás után, hogy ellopta a cég vagyonát, ezért bebörtönözték 28:15 a háború előtt az állami iskolában eleinte nem volt zsidóüldözés, az osztályának egy jelentős része zsidó volt, mindenkinek volt saját hittanórája 30:39 mesél a háború utáni inflációról és a nélkülözésekről, a hadifoglyok gondozása során a ferences nővérekkel dolgozott össze 35:58 a hatvanas-hetvenes évek mindennapjaira emlékezik vissza, pedagógusként nagyon gyakran kellett túlórázniuk