1929-ben született Mérken, itt is járt óvodába, általános iskolába. A falusi iskolarendszerről és a korabeli egyházi oktatásról mesél Tircsi Zoltán(0:25).Az interjúalany sváb származású, édesapja be is lépett a Volksbundba, emiatt a háború után be is börtönözték(04:04).Tircsi Zoltán szabóinas lett, ezt a munkát maszekként végezte egészen addig amíg nyugdíjba vonult. Ezzel kapcsolatban mesél a feleségéről és a fiáról is(5:22).A bátyja SS katona volt(7:37).Az interjúalany a Horthy-korszakbeli a betelepült svábok öröklésről, a családfelépítésről stb beszél(7:41). A háború végén Németországba került, ahol a 3. osztályt is elvégezte. A bukás előtt álló Harmadik Birodalom mindennapjairól, az oktatásról, valamint a Hitlerjugendről is mesél(10:27).A Hitlerjugend-es egységét Ausztriában oszlatták fel, 1945 július 27.-én ért haza(14:05). Az interjúalany elmeséli, hogy személyes tapasztalatai alapján a KAPO emberei verték csak a zsidó civileket(15:36).A háború munkaszolgálatot is végzett, ennek keretében részt vett a taszári, kunmadarasi repterek építésében. (16:22).Szakmájában elismertnek számított, innen hurcolták el munkaszolgálatra(17:52).Németországban nem éltek rokonai, csak az USA-ban élt egy nagynénje. Volt egy barátja, akinek szintén az USA-ban éltek rokonai, emiatt őt is elvitték munkaszolgálatra(19:12).Az interjúalany sógorának öccse a Hunyadi SS hadosztályban szolgált, emiatt nem is mert hazajönni a háború után. A bátyja az SS múltja miatt 8 évig volt szovjet fogságban. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(20:31).A háború után továbbtanulásban, munkában szerencsére nem akadályozták, így szorgalmasan tudott gyarapodni(22:53).Később egyháztanács tag és világi elnök volt. Bár voltak kellemetlenségei, de mégis meg tudta beszélni a problémáit a hatóságokkal(25:21).1948-ban egy barátjával disszidálni akartak, de édesanyja balesete miatt az interjúalany nem hagyta el Magyarországon(27:39).A disszidáló barátja néhányszor hazalátogatott, ezzel kapcsolatban elmesél néhán története(30:04).

Az interjúalany beszél családjáról, gyerekkoráról, tanulmányairól, a kollégiumban töltött időszakról (0:22), édesapja első világháborúval kapcsolatos emlékeiről, kitüntetéséről (11:09), a cserkészetről és a levente egyesületekről (19:17), második világháborús bevetéseikről (26:03), a magyar és a német katonák felszerelése közötti különbségről, és további háborús emlékeiről (32:58), hazajutásukról, a szovjetek „házkutatásáról” (40:58), a kézigránátokról (53:20), édesapja angol fogságbeli élményeiről (55:45), a háború utáni újrakezdésről, munkájáról (1:03:05).

0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal