Az interjúalany beszél arról, hogy hatottak életükre a zsidótörvények, hogyan kerültek a hatvani gettóba (0:18), illetve hogyan fosztották őket ki a csendőrök (3:20). Beszél arról, hogy bekerültek a cukorgyári gyűjtőbe, később bevagonírozták őket, a Kassánál felszálló csendőrök átadták őket a németeknek, miután rájöttek, hogy nincsenek további értékeik (6:10). Szól megérkezésükrőkl, a szüleitől és rokonaitól való szétválasztásról, Auschwitzról (9:10). Szól arról, hogyan vetkőztették le, alázták meg, borotválták le és etették meg őket (12:52). Beszél arról hogy egy időre Krakkó közelébe mentek dolgozni, ahol a zsidó felügyelőtiszt megverte, mert rá volt kényszerítve (19:20). Később visszavitték őket Auschwitzba, ahol megtudták, hogy a rokonaikat már elgázosították (27:15). Szól arról, hogy az SS eladta őket a német hadiipar számára, így az augsburgi Messerschmidt-gyárba mentek dolgozni. Itt már saját ágyuk és edényeik voltak, ihattak bármikor (35:20). 1945 áprilisának elején áttelepítették a gyárat, de ott már nem dolgoztak, hanem földbe ásott bunkerekben laktak (39:22). Itt fenyőtobozt gyűjtöttek fűteni, és itt érte őket egy vasúti kocsiban a felszabadulás. Az amerikai katonák látták el őket, néhányan a hirtelen hozzáférhető élelmiszer miatt halt meg. Később az UNRRA és izraeliek segítették, de nem akart Izraelben letelepedni, hátha él még az édesapja (42:50).

Szomor Miklósné 1944-ben született Gyönkön, de családjával Budapesten élt egy bérházban. Édesapja megmaradt önálló kisiparosnak. Érzékelteti az 50-es évek légkörét: lakógyűlések, a személyi kultusz hatása az oktatásra. Szemtanúja az 56-os eseményeknek, érzékletesen mutatja be a szétlőtt várost. Középiskolában egyetemekről, kutatóintézetekből 56-os múltjuk miatt száműzött oktatók tanították, akik a lehetőségekhez mérten feszegették a rendszer kereteit. Érettségi után azonnal férjhez ment, három gyermeke született. Megelevenednek egy napról napra élő értelmiségi házaspár mindennapjai a Kádár-rendszerben: küzdelem a lakásért, a mindennapi megélhetésért. (00:00-05:38) a család bemutatása, születésének körülményei a német majd szovjet megszállás alatt; (05:38-09:40) egy kispolgári család mindennapjai a Rákosi-korszakban; (09:40-13:40) a személyi kultusz hatása az általános iskolában, kisdobos és úttörő mozgalom, a szovjet irodalom hatása, ellentmondás az iskola és az otthon hallottak között; (13:40-22:00) az 56-os forradalom az átlag budapesti polgár szemszögéből; (22:00-35:20) középiskola kommunista vezetéssel és büntetésből áthelyezett kiváló tanárokkal; (35:20-47:14) házasság, nehéz életkörülmények három gyermek mellett.

0:00 családi háttér, gyerekkor 0:51 az iskolaévekről beszél, a hangsúly elsősorban a gazdálkodáson volt 3:30 az ünnepek fontos szerepet töltöttek be a mindennapi életben 5:22 első tapasztalata a háborúról az volt, hogy a németek elfoglalták Magyarországot, 20 évesen behívják katonának, Nagykanizsára vonul be, leventének sorozták be, a nyilasok pedig minden egyes nap agitálják őket, hogy lépjenek be katonának 8:44 négy nappal később vagonokban a németek elviszik őket Ausztriába, majd Németországba 11:51 német katonai felszerelést kapnak, majd ismét bevagonírozzák őket, elviszik a Fekete-erdőbe a leventéket, ahol telefonos kiképzést kaptak 13:17 kivezénylik őket az angolok ellen, de a sereg megfutamodik, és be is kerítik őket, fogságba esnek 15:04 a nyugati hadifogságban dolgoztak, meg is szöktek a fogságból 20:27 egy civil lágerbe mennek, mert éhesek voltak 21:57 Hannoverbe viszik őket, majd Wiesbadenbe, onnan pedig haza 24:04 a kaposvári lágerig angol kísérettel utaztak, ott néhány embert kiszedtek, de a többiek mehettek haza 25:46 a háború után még két évig otthon volt, majd a vasútnál helyezkedett el, megismerte a feleségét, megházasodott 26:46 a mezőgazdasági termelésre egyre nagyobb volt a nyomás, be kellett szolgáltatni mindenből, később agitátorok járták a falut, hogy lépjenek be a TSZ-be 28:37 mesél a belépésnél alkalmazott erőszakról 29:38 1956-ban új tanácselnököt választottak, ennek kapcsán még az ávósok is megpróbálják letartóztatni