0:00 családi háttér, gyerekkor 0:51 az iskolaévekről beszél, a hangsúly elsősorban a gazdálkodáson volt 3:30 az ünnepek fontos szerepet töltöttek be a mindennapi életben 5:22 első tapasztalata a háborúról az volt, hogy a németek elfoglalták Magyarországot, 20 évesen behívják katonának, Nagykanizsára vonul be, leventének sorozták be, a nyilasok pedig minden egyes nap agitálják őket, hogy lépjenek be katonának 8:44 négy nappal később vagonokban a németek elviszik őket Ausztriába, majd Németországba 11:51 német katonai felszerelést kapnak, majd ismét bevagonírozzák őket, elviszik a Fekete-erdőbe a leventéket, ahol telefonos kiképzést kaptak 13:17 kivezénylik őket az angolok ellen, de a sereg megfutamodik, és be is kerítik őket, fogságba esnek 15:04 a nyugati hadifogságban dolgoztak, meg is szöktek a fogságból 20:27 egy civil lágerbe mennek, mert éhesek voltak 21:57 Hannoverbe viszik őket, majd Wiesbadenbe, onnan pedig haza 24:04 a kaposvári lágerig angol kísérettel utaztak, ott néhány embert kiszedtek, de a többiek mehettek haza 25:46 a háború után még két évig otthon volt, majd a vasútnál helyezkedett el, megismerte a feleségét, megházasodott 26:46 a mezőgazdasági termelésre egyre nagyobb volt a nyomás, be kellett szolgáltatni mindenből, később agitátorok járták a falut, hogy lépjenek be a TSZ-be 28:37 mesél a belépésnél alkalmazott erőszakról 29:38 1956-ban új tanácselnököt választottak, ennek kapcsán még az ávósok is megpróbálják letartóztatni

00:00 – 02:34 Horthy-korszak 02:35 – 03:44 Bevonulás Nagykanizsára 03:45 – 04:40 Utazás Voronyezsbe 04:41 – 06:28 Szanitécmunka a fronton 06:29 – 08:46 Támadás Alexandrovkánál, méhraj-támadás, sebesülés 08:47 – 11:27 Átkelés a Don-folyón, büntetés 11:28 – 15:14 Bunkerépítés 15:15 – 19:02 Súlyos sebesülésének története 19:03 – 20:24 Hazautazás 20:25 – 24:00 Levelezés a hozzátartozókkal 24:01 – 30:40 A Tim-i csata, egészségügyi helyzet, kötözés, sebesülések kérdése 30:41 – 33:29 Felszerelés (ruházat, fegyverzet) 33:30 – 36:15 Felderítések, visszavonulás 36:16 – 44:40 Ételhezjutás és életkörülmények a fronton 44:41 – 46:03 Napló a Don-kanyarból 46:04 – 48:39 Munkaszolgálatosok 48:40 – 49:20 Háború utáni élet; belépés a HANGYA-szövetkezetbe 49:21 – 50:20 Felépülés a sebesüléséből 50: 21 – 51:30 Bombázások a fronton 51:31 – 54:04 Német katonák a fronton

Az interjúalany 1926-ban született Szentesen. Beszél földművelő szüleiről, gyermekkoráról, tanyasi iskolában töltött diákéveiről. (01:26) Később szentesi iskolában tanult. (03:02) Mivel a családnak nem volt rá pénze, az interjúalany nem tanulhatott tovább. Ferihegyre költöztek, ahol lovaskocsit vezetett. Ezután Romániába kerültek, ahol a lakosság nem fogadta be őket, a kútjukat is megmérgezték. Az egész család lebetegedett, anyja, nagyapja és egy lovász meghalt. (07:10) Ezután nagyanyja nevelte Szentesen, apja újranősült, mostohája vele volt egy idős. (09:18) Gyógyszertárban dolgozott, de a német megszállás után a zsidó gyógyszerészt elhurcolták (az időpontra rosszul emlékszik!), így alkalmi munkákat kellett vállalnia. (09:38) A Rákosi-korszakban mezőgazdasági munkákat végzett, de a kemény beszolgáltatási rendszer miatt szinte minden terményt elvettek. (Az interjúalany a beszolgáltatások időszakát tévesen 1943-ra teszi!) (10:32) Beszél szovjet megszállásról. A lakosságot hídépítési munkára kényszerítették. Később az erőszakoskodó katonák elől az interjúalanynak bujkálnia kellett. (16:26) Későbbi férjét három évre elvitték katonának, miután visszatért a szolgálatból mozdonyfűtő lett. 1945-ben vette el az interjúalanyt. (20:00) Nehezen tudtak letelepedni, először a nagyszülőknél laktak, majd albérletbe mentek. Beszél mindennapi nehéz életükről, három kisgyermeküknek is a földön kellett dolgoznia. A férj egy idő után mozdonyvezető lett, akkor javultak életkörülményeik. (23:46) Legidősebb fia vízvezetékszerelő, lánya könyvelő, kisebbik fia mozdonyvezető lett. (25:08) Az interjúalany csak otthon tudott dolgozni, amíg a gyermekeit nevelte. (26:52) Később üzemben végzett kézművesmunkákat. Ezután gyári bedolgozó lett. Közben állatokat nevelt. Nagy nehézségek árán sikerült a családnak egy kertes házat vennie. (29:20) A férj 50 éves korában agyvérzést kapott, ápolásra szorult. Ezután minden munkát az interjúalanynak kellett elvégeznie. 1981-es nyugdíjazása után is még öt évig dolgozott. Férje halála után társasházba költözött. (30:42) A rokonság nagy része már meghalt, csupán gyerekei és unokái élnek. (33:06) Az 1956-os eseményekről a rádióból értesült. (Az angol-magyar 6:3 meccset rossz időpontra teszi!) (34:32) Beszél a jegyrendszerről. (35:30) A rendszerváltoztatás könnyített a helyzetén. (37:18)