Az interjúalany 1938-ban született Dobrádon. Szülei földnélküli napszámosok voltak. A II. világháború alatt menekülniük kellett, mivel pont a megmerevedett front közepén laktak. Egy rokonnál húzták meg magukat másfél hétre, 30-40-en voltak egy kis lakásban. A harcok után visszatértek. A megszálló orosz katonák nem voltak túlságosan durvák a település lakóival, egyszer azonban egy szovjet katona majdnem megölte őt és családját, de édesanyja megmentette. (04:32) A háború után újraindult a mindennapi élet. Mire összeszedte magát a család, elkezdődtek az 1956-os események. Tudomást szerzett a miskolci történésekről, de nem volt aktív résztvevő, Dobrádról csak ellátmányt vásároltak a forradalmárok. (07:52) 1958-1960 között töltötte le sorkatonai szolgálatát sofőrként Baján. Utána Budapestre költözött. (08:42) A Rákosi-rendszerről nincs sok emléke, mivel nem volt a családnak földje, ezért a beszolgáltatás nem érintette őket. A TSZ-ek véleménye szerint jól működtek. Beszél arról, hogyan vették el a kulákoktól a földet. Emellett rossznak találta, hogy tiltották a vallást, Mindszentyt bebörtönözték.(11:08) Budapesten buszsöfőrként dolgozott, elmondja mindennapjait a Kádár-korszakban. (12:32) Sosem politizált, de örült a rendszerváltoztatásnak, ekkor már újra szülőfalujában dolgozott fuvarosként. Szavazni nem jár. (14:00) Beszél a TSZ-ek szervezéséről. A földeket elvették a parasztoktól, többeket el is hurcoltak. (14:50) Fiatal korában nem volt lehetősége se tanulni, se szórakozni. (15:10) Mivel nem akart sosem politizálni, ezért 56-ban egyik oldalra sem állt. A rendszerváltoztatás után minimális kárpótlást kapott. (15:50) Beszél arról, hogy fiatal korában az egyetlen szórakozási lehetőségek a bálok voltak, amelyek általában verekedéssel végződtek. Megemlíti még a mindennapi életet, a munkát a házban, a konyhában és a földeken. Szobakonyhás lakásuk volt, amelyben nyolcan laktak. A vizet a Tiszáról hordták. Elmondja gyermekkorában milyen munkákat végzett, elsősorban tehenekre vigyázott. (22:48)

Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogyan utasították ki anyai nagyszüleit a Felvidékről az I. világháború után, majd másfél évig vagonban laktak Miskolctapolcán. A harmincas évek végén visszaköltöztek (0:28). A II. világháború után ismét kitelepítették őket, úgy kellett fehér lepedőben hazaszökniük, hogy a hóban ne vegyék őket észre, hogy a dolgaik egy részét összeszedjék (3:55). Édesapja családjáról, és édesanyjával kötött nem sikerült házasságáról is szól, valamint nagybátyja fiáról, akit szintén édesanyja nevelt (6:30). Beszél ottani gyermekkoráról, a szomszédokról, a játékokról (9:00). Szól arról, miként költöztek Budapestre, mert a nagybátyja felügyelni akart a gyermekére, és már nagyon megalapozta az egzisztenciáját (12:08). Szól 1956-os emlékeiről, ahogy a lövöldözések miatt a pincébe költöztek. A felnőttek néha fel-felmentek és látták a pusztítást és a halottakat. A lakásba is feljártak, hogy befőttet vigyenek le a pincébe (14:14). Keresztapja részt vett a felkelésben, és később disszidált is. A család december közepére visszament Miskolcra (19:52). Szól az oktatás folytatásáról, tanárairól (13:10), valamint az iskolában a vallásos és a kommunista nevelés harcáról, illetve arról, hogy politikáról nem beszéltek otthon soha (28:00). Beszél az iskola sportéletéről, a kirándulásokról, énekkarról (28:00). Beszél arról, hogy került fel Budapestre vendéglátóipari technikumba (32:15), és elmeséli, hogyan fogadták Gomulkát a Ferihegyen, illetve, hogy a lányok sírtak a kollégiumban, amikor hallották Kennedy halálhírét (34:15). Visszatért Miskolcra és a Zrínyi Ilona Gimnáziumba kezdett járni (35:00). Szól a hatvanas évek mindennapi életéről is, ahogy körbeadták az egyetlen farmert az osztályban, vagy ahogy vietnámi estet szerveztek (36:45).

Az interjúalany beszél kulák szüleiről (0:10), a szovjet megszállásról (0:32), az ellene felhozott vádakról, elhurcolásáról (3:15), az Andrássy út 60. börtöneiben töltött időszakról (5:42), ahonnan a Markóba szállították (8:03), majd Kistarcsára, ahol 8 hónapig egy zárkában tartották (9:47). Mesél arról, hogy édesapját agyonverték (12:13), majd visszatér kistarcsai emlékeire (12:59), ezután recski „élményeiről” beszél (15:57), majd elmond egy Faludy Györggyel kapcsolatos történetet (20:36), kitér a mai helyzetre (26:38), majd megemlíti, hogy csak az 1956-os forradalom végén hallott az eseményekről, így nem tudott azokban rész venni (28:17).