00:00 Család bemutatása 03:40 a második világháborúról 05:30 A Pápai Református Kollégiumról 10:30 a pápai teológia 1951. évi lázadása 17:00 ismeretek szerzése a Pápai Református Kollégiumban 19:00 Barth Károly teológiájáról 19:40 egyházpolitikai karrier kezdete, a Konventnél végzett munkáról 28:29 Az 1956-os forradalomról 29:32 A Konvent külügyi osztályvezetőjeként végzett tevékenységéről, külföldi kapcsolatokról, az új bibliafordításról 43:05 A püspöki tevékenységéről

Az interjúalany beszél a II. világháborúval kapcsolatos élményeiről, és az ostrom utáni Budapestről. Elmondja, hogy a kiépülő új rendszer miatt miért nem sikerült elvégeznie a papi szemináriumot, illetve, hogy a katonai szolgálatát követően hogyan került a rádióhoz bemondónak. Végül mesél az 1956-os eseményekről, amelyeket a rádió bemondójaként élt át. 0:6--születése, családja, szülei; 5:6--középiskolai tanulmányai; 7:19--emlékei a II. világháborúról, amit Budapeseten és Pécsen vészelt át, milyenek voltak az orosz katonák; 13:21--hogyan nézett ki az ostrom után Budapest, milyenek voltak a háború utáni idők, miért lépett egyházi pályára; 17:20--édesapja disszidálása, családjának további sorsa; 19:10--hogyan lett belőle kispap, a veszprémi szeminárium feloszlatása, katonai szolgálata és bemondói pályájának kezdete; 26:29--hogyan élte meg rádiósként az 1956-os eseményeket, a rádió ostromát és a forradalom leverését; 37:40--a forradalom utáni események, rádióbemondói pályafutásának további alakulása

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).