Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan élte meg ő és környezete a II. világháborút. Beszél férje katonaélményeiről és hadifogságáról. Szól a háború utáni újjáépítésről, illetve a mezőgazdaság átalakításáról és a téeszesítérsől is. 0:11--születés, család; 0:58--II. világháborúról őrzött emlékei, az oroszok bevonulása; 3:38--férje katonáskodása és hadifogsága; 6:55--a férje hazatérése és a háború utáni újrakezdés; 8:0-- a téeszesítés a Kádár-rendszer; 9:15--milyen volt az oroszok megítélése a faluban, hogyan viselkedtek az oroszok a helyiekkel, hogyan próbálták meg túlvészelni a szegénységet; 15:0--hogyan zajlott a téeszesítés; 21:26--mit mesélt a férje a fogságról és a katonaságról, a doni ütközetről, milyenek voltak a háború utáni mindennapok; 29:0--milyen volt az élet 1945-49 között