Az interjúalany beszél a családjáról, gyermekkoráról (0:37), apja második világháborús fogságáról, Szibériába hurcolásáról (2:07), akit nem fogadtak vissza sváb származása miatt a faluba, így még évekig Tiszalökön dolgozott, végül 1953-ban engedték haza (3:35). Beszámol arról, hogy édesanyját málenkij robotra vitték (7:10), a nagyszülők egyik ágát pedig Ausztriába hurcolták családegyesítés címén (12:22). Mesél arról, hogy családját kitelepítették a házukból (14:59), majd kitér édesapja Tiszalökről történő hazatérésére (16:55), a Rákosi-korszakbeli jegyrendszerre (19:10), végül a vallásgyakorlás nehézségeire a kommunista időszakban (20:54).

Az interjúalany beszél fiatalkoráról, szüleiről, testvéreiről, polgári és politikai iskolai éveiről. Mesél a Kodak gyár 1944. december 5-ei szovjet bombázásáról, az áldozatokról és a károkról. Említést tesz a váci zsidóság deportálásáról, valamint a váci kórház elnevezésének történetéről. Végül szól a Kodak gyár és a váci ipar sorsáról. 00:29--gyermekkor, szülők, iskolák 3:37--továbbtanulás, munkahelye a váci Kodak gyárban, családja 6:40--nyugdíjazása 7:50--a váci ipar a szocializmus évtizedeiben 8:46--a bombázásokról őrzött emlékei 15:54--mi volt a bombázás előzménye, miért történt a bombázás 17:55--mit dolgozott a Kodek-gyárban; milyen volt a Kodak-gyár 20:27--emlékei a zsidók deportálásról 22:58--emlékei a váci kórházról 25:45--jelentősebb emberek a Kodak gyárban 30:55--a Kodak-gyár eladásának és Forte gyár beindításának története, a váci ipar megszünése

Az interjúalany 1938-ban született Szatmárcsekén. 1950-ben a családot kuláklistára tették. Mindent elvettek tőlük, folyamatosan megbüntették őket valamiért. Édesapját sokszor órákon keresztül hallgatták ki, de nem tudtak saját magára terhelő vallomást kicsikarni belőle. Hónapokon keresztül ez ment, míg végül magyarázat nélkül letartóztatták a családfőt. Végül a hivatalos vád az volt, hogy nem szántotta fel a földjét. A vádlott által hozott nyolc tanú vallomását nem vették figyelembe, 4 hónapra börtönbe zárták. Az interjúalany édesanyja belebetegadett a meghurcoltatásokba. A folyamatos üldöztetésnek az 1956-os forradalom vetett véget. (06:54) 1955-ben ment férjhez. Félt a kitelepítéstől. Végül ez nem történt meg, de a rettegés miatt idegileg tönkremnet a család. Öccsét nem vették fel egyik középiskolába sem, pedig kiváló tanuló volt. (10:04) Elmondja a békés forradalmi eseményeket Szatmárcsekén. Miután a család kezdett volna talpraállni, kezdődött a TSZ-esítés. Mivel az apja már nem tudott rendesen dolgozni, ezért ez nagy hátrány volt. (15:04) A rokonságot is büntették, elvitték mindenüket, többeket börtönbe zártak. Elsősorban idegileg próbáltak tönkretenni mindenkit. (18:46) Az interjúalany és családja egy háromszobás, kétkonyás, kételőszobás házban laktak, azért még egy családot be akartak költöztetni. Végül "csak" egy tanítónőt költöztettek be, aki szerencsére hamarosan családtaggá vált. Az akkor még gyermek interjúalanynak nagyon hamar fel kellett nőnie. (25:40) A családnak titokban sikerült megőriznie katolikus hitét és vallásosságát. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközött. A hittan oktatását megszűntették a kommunisták, így sok fiatal már nem is akart vallásos életet élni. (31:02) Az 1956-os forradalom után jobbak lettek a körülmények, de ez az interjúalany csaldjára már nem volt nagyobb hatással (szülei öregek voltak). A forradalom alatt a házból sem mertek kimenni, mert féltek a megtorlástól. (33:30) A Kádár-korszakban a szülei már nem tudtak dolgozni, édesapja csak portás lehetett. Az interjúalany már túl öreg volt ahhoz, hogy gimnáziumban tanulhasson, így ápolónőnek készült. Szatmárcsekéről szerencsére nem telepítettek ki senkit. (36:30) Beszél arról, hogyan sikerült a hozzájuk költöztetett tanítónőnek beilleszkednie. (38:26) Elmondja milyen volt a munkája ápolónőként. Közben a kialaukó TSZ-rendszerben sok család megerősödött. Bármennyire nehéz is volt a család sorsa, segítette őket, hogy legalább együtt lehettek. (45:40)