A riportalany beszél a II. világháború családjára gyakorolt hatásáról (6:50). Szól arról, hogy a családja orgonakészítéssel (Angster Orgonagyár) foglalkozott Pécs belvárosában (9:44). Mesél a II. világháború utáni életről, a kommunista diktatúra éveiről (15:35). Beszél az 1956-os forradalomban megélt élményeiről (22:42). Mesél az 1960-as évek helyi kulturális fellendüléséről és arról, hogy a bányászat milyen szerepet játszott a város életében (27:55). A középiskola után a Zeneakadémián tanult tovább. Szól a fővárosi és pécsi kulturális élet közti különbségekről (35:10). Felidézi személyes emlékeit Kodály Zoltánról (40:25). A Zeneakadémia után Vas megyébe került a feleségével. Előbb Sárváron, majd a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban kapott zenetanári állást (44:11). Beszél arról, hogy az 1970-es években Szombathelyen pezsgő művészeti-kulturális élet bontakozott ki, mely nagyrészt Gonda György megyei tanácselnöknek volt köszönhető. Szól a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola megalapításáról (54:00). Végezetül szól arról, hogy a rendszerváltoztatást felemás módon, aktív helyi szereplőként élte meg (56:20).

Az interjúalany 1942-ben született Budapesten. Beszél családjáról. A II. világháború után elvették a földjüket. Apja vasutas volt, a háború alatt is ebben a munkakörben dolgozott. Az interjúalany anyjával együtt Zalán bújkált a háború végéig, majd az oroszok elhurcolták őket Budaörsre. A háború alatt vagy annak következtében minden felnőtt férfi meghalt a családban. (02:52) Beszél iskolás élményeiről, hányatott gyermekkora miatt hat helyen végezte az általános iskolát. A Középiskolát a Kandó Kálmán Technikumban kezdte. (04:30) 1956-ban már látszódtak a forradalom előjelei. Beszél az egyetemi ifjúság és a munkások tüntetéseiről, a rádióostromról. Másnap reggelre már szinte mindenkinek fegyver volt a kezében. (05:46) Miután csendesedtek a harcok, 25-én, barátjával bemerészkedett a városba, látta a pusztításokat, a halottakat. Este látta a Sztálin-szobor szétverését. (10:16) Beszél a forradalmi kormány alakulásáról, a politikai eseményekről. Állandóan hallgatta a Szabad Európa Rádiót. (11:44) Beszél Maléter átállásáról és hőstetteiről. Amikor az emberek azt hitték, hogy kivonultak az oroszok, egymást ölelgetve örültek a győzelemnek. Felfedezték a szabadság ízét. (18:50) Beszél arról, hogyan szerzett 18 éves báttya fegyvert. Látta a fiatal kamaszokat, akik fegyvert fogtak. Elmondja, hogy a november 4-én támadó oroszok miként foglalták el Budapestet. Megemlíti, hogy az orosz katonák többsége nem volt tisztában azzal, hogy egy forradalmat ver le, nem is tudták, hogy Magyarországon vannak, a Suezi-csatornát keresték. Elmondja, hogyan lőttek rá és bátyára az oroszok. (24:02) 1957. január 8-án indult újra a tanítás, addigra már két osztálytársa disszidált, ahogy másik 180.000 magyar is. (26:30) Halottak napján sokan nem mertek kimenni a temetőbe, de az ablakokban mindenhol égtek a gyertyák a forradalom hősihalottjaiért. Beszél a szétlőtt Budapest újjáépítéséről. (27:40) A forradalom alatt szórólapokból, újságokból, rádióból lehetett tájékozódni az eseményekről. (29:46) Beszél arról, hány embernek kellett külföldre menekülnie Magyarországról, a Melbourne-i Olimpián milyen nehéz helyzetbe kerültek a sportolók. (30:34) Elmondja, hogy mi lett a forradalom vezetőinak sorsa, hogyan tért vissza Kádár János. A pufajkásokat és KISZ-eseket nagyon utálták. (33:20) A forradalom alatt a harcok ellenére nem volt éhezés, mivel a vidékről a földművesek felküldték az élelmet. (35:18) A forradalom leverése után az iskolában a tanár bátorítására tiltakozásként minden nap reggel és délután elénekelték a Himnuszt. A következő tanévben az osztályfőnököt kirúgták, segédmunkásként kellett dolgoznia. (39:04)

Az interjúalany mesél az 1950-es, illetve az 1960-as évek mindennapjairól, a nélkülözésekről, hátrányos megkülönböztetésekről, a soproni életről. Beszél arról, hogy hogyan került kapcsolatba a különböző ellenzéki mozgalmakkal, és milyen emlékeket őriz a rendszerváltoztatásról. 1:00--család, szülők, születés, miért és hogyan költöztek át a szülök az I. világháború után a Felvidékről 4:30--életkörülmények az 1950-es években, lakhatás kérdése, élelmiszer-hiány, öltözködés, hazaküldött ruhapakkok 10:15--hátrányos megkülönböztetés a Rákosi-rendszerben az iskolában, nevelőapja szibériai fogsága, az ő hátrányos megkülönböztetése 13:30--1956-os emlékei, emlékei a disszidálásról 17:31--iskolái Sopronban, hittanórák, 19:58--közösségi szervezetekben való kényszerű részvétel, úttörő mozgalom 21:20--életkörülmények az 1960-as években, az első fogyasztási javak megjelenése (porszívó, televízió), különbség az otthon és az iskolában hallottak között 25:19--szigorított ellenőrzések Sopronban a határsáv miatt 27:09--szórakozóhelyek, szórakozási lehetőségek a korban, egyéb szerveződések (Fiatal Művészek Klubja, amatőr színjátszás) 29:55--egyetemi élet, mozgalmi élet hogyan jelent meg az egyetemi életben, KISZ, ideológiai tárgyak 31:55--első külföldi útja Angliába 33:34--egyetem utáni első munka 34:58--hogyan került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, SZDSZ-vel, Rajk-butik, a tagok ellen felhozott per 38:05--rendszerváltoztatás előtti időről őrzött emlékei, 1988. március 15-i megemlékezés, Bős-Nagymaros elleni tüntetés, Nagy Imre kivégzésének évfordulójára rendezett tüntetés, Szamizdat 42:44--a pártrendszer kialakulásával kapcsolatos emlékei, milyen kétségei voltak rendszerváltoztatással kapcsolatban 47:15--Sopron a rendszerváltoztatás alatt