1941-ben született, bár nem emlékszik a háborúra, de azt elmondja, hogy az édesapja bevonult a hadseregbe, miközben az otthon maradó család nagyon rosszul élt(0:21). Az interjúalany bátyja közbenjárása kellett ahhoz, hogy a román katonák ne vigyék el a család tehenét, amely a megélhetésüket biztosította. A szovjet-román megszállással és a megélhetésükkel kapcsolatban meséli el a család történeteit(2:05). A faluban nem csak ők, hanem a több család is hasonlóan nehéz helyzetben volt(8:23). A háború után sem lett sokkal jobb a helyzet, mivel a beszolgáltatások nagyon megfogták a családot(8:56).A továbbtanulása a rossz anyagi helyzetük miatt sem volt lehetséges, így csak később, a gyermekei és a munkája mellett tudta elvégezni a 8 osztályt és a boltvezetői iskolát(11:01). Gyermekkorában nem volt tv, stb - így az emberek jobban egymásra voltak utalva, több volt a közös program, főleg az ünnepek alkalmával(14:00).A későbbiekben egy falusi hagyományőrző klubhoz csoporthoz csatlakozott, erről mesél az interjúalany(15:42). Az 1956-os forradalommal kapcsoplatban megjegyzi, hogy Bükszentkereszten egy házat szétlőttek az oroszok, mert ott ellenállókat gyanítottak. De más forradalmi esemény nem történt(16:51).A Kádár korszakban a vendéglátóiparban dolgozott, de megjegyzi, hogy a politika nem avatkozott bele az életébe(18:21).Az életkörülményei sajnos nem voltak elég jók, a politikával nem nagyon foglalkozott - de a gyermekei számára igyekezett minden biztosítani(19:29).A Kádár korszakban vendéglátóipari brigádvezető volt, így többször volt lehetősége a Balatonon üdülni(21:40). A vendéglátóiparról megyjegyzi, hogy szinte semmi szabadideje nem volt, így nagyon örült, amikor a gyerekeivel volt(24:34). A lakosságcseréről: Édesapja meghalt a háborúban, édesanyja pedig nem szerett volna kimenni Szlovákiába - édesanyja szlovák volt, erről mesél el történeteket(25:12).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le

Az interjúalany beszél arról, miként harcolt apja az I. világháborúban, s kényszerítették a Kommün katonái közé (02:00), majd rátér a két világháború közötti évek iskolarendszerének bemutatására (03:45). Saját taníttatásáról, a leventemozgalomról és a hittan oktatásáról is beszél (7:35). II. világháborús emlékeit hosszan feleleveníti, így a német hadseregnek végzett munkálatait (15:26) és a Magyarország szovjet megszállásáról való emlékeit (19:26). Szól továbbá az egyházi iskolák államosításáról (30:24), a mezőgazdaság átalakításáról (32:23), az 1956-os forradalomról (35:50). Végül a Kádár-korszakot (36:00) és a rendszerváltoztatást elemzi (38:42).