A Magas Tátrában született, gyermekkora szép volt, tanulni nagyon szeretett. Erről beszél(0:35). 1944 augusztusáig nem nagyon éreztek semmit a háborúból. A Szepességben élő németek nem tettek egymás között különbséget, emiatt "cipszernek" nevezték ki magukat. Az interjúalany a cipszerségről mesél(2:36). A szepességiek Trianon után Csehszlovákiához került, a (cseh)szlovák mindennapokat ismerhetjük meg. Elemeséli, hogyan települtek át a helyi magyarok nagyrésze Magyarországra(5:55).A második világháború után sokkal nehezebb volt megmaradni magyarnak, mint az első világháború után. Az interjúalany a lakosságcserékről és a deportálásokról mesél - személyes élményei alapján(8:21). A családja 1945 januárjában kerültek Drezdába és környékére. Az interjúalany a drezdai életről és körülményeiről beszél(11:04).Elérkezett 1945 január 13.-a (a drezdai bombázás napja), ezt a napot és magát a bombázás menetét meséli el a lehető legnagyobb részletességgel(12:08). A bombázás után továbbáltak és egy kisvárosban kaptak szállást, az interjúalany ott be is írtakozott egy gimnáziumba. A család örült, hogy véget ért a háború, de koldusszegények lettek(26:00).Édesapját elfogta a honvágy, haza szeretett volna menni(27:39).Az interjúalany a hazakerülésükkel kapcsoltaban Németország felosztásáról, "hadifogságról" is beszél. Egy civil fogolytáborba került, ezt a frankfurti tábort is bemutatja(28:24). Majd bevagonírozták őket és egy Ausztrián, Magyarországon át Romániába tartó vonatra tették fel őket. Az utazást részletesen elmeséli(30:46).Komáromnál kiszálltak a vonatból, és a komáromi börtönbe kerültek, itt kivizsgálták őket és tovább szállították a családot Budapestre(32:32).1945 augusztusában Miskolcra érkeztek, itt egy lakást kaptak. Az interjúalany elmeséli a kezdeti időket, amikor még óriási nehézséget jelentett, hogy nem tudott magyarul(33:44). Az interjúalanyt már ekkor megkülönböztetés érte származása miatt, de nem törte meg, sőt megerősítette. Kitűnővel érettsigezett és egy idegennyelvű fősikolán tanult tovább(36:33).Kuszmann Károlyné végül pedig arról beszél, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg sérelmet, borzalmas élményt(37:21).

0:00 családi háttér, gyermekkor, mesél a harmincas évekről 3:08 egy elhurcolt zsidó család pincéjében húzták meg magukat a háború idején 12:41 mesél arról, hogy számos nőt megerőszakoltak az orosz katonák 15:01 a falu egy része elmenekült, de az itt maradók az itt hagyott házakat fosztogatták, az oroszok pedig az ő házukban rendeztek be egy telefonközpontot 22:19 az orosz katonákat románok követték 29:19 felidézi a választásokat, többek között a kékcédulás választásokat, ahol az oroszok adtak dzsipeket a magyarok fuvarozására 30:15 a Rákosi-rendszerről beszél, még tiltakozást is tartott a falu, de azt a rendőrség felszámolta 39:07 1960 telén kezdték el a TSZ megszervezését, az édesapja végül aláírta a belépést, mert megfenyegették, hogy a fia nem járhat egyetemre 40:48 Debrecenben volt kollégista, 1956-ban ott érte a forradalom, az ÁVH-sok lőttek is a békés tömegre

Az interjúalany mesél családjáról, a II. világháború utáni újrakezdésről és arról, hogy egy 1956-ról szóló iskolai fogalmazása hogyan határozta meg sorsának későbbi alakulását. Beszél arról, hogy a rendszerváltoztatás milyen hatást gyakorolt az életére, munkájára. 0:23--szülei, hogyan élte meg a családja a II. világháborút, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 4:0--iskolái, milyen problémái adódtak egy 1956-ról írt fogalmazásból, hogyan hatott ez a továbbtanulására; 10:0--hogyan hurcolták meg a testvérét, milyen volt a testvére, aki hippi volt; 12:40--milyen munkákat végzett a rendszerváltozásig; 13:55--hogyan lett belőle a rendszerváltozás után cukrász; 15:55--mi történt a szüleivel; 17:15--kik támogatták az iskolában, hogyan zárultak be előtte a kapuk, amikor tovább akart tanulni; 21:7--saját családja, milyen szakmákat tanult ki