Az interjúalany beszél a gyerekkoráról (0:30), második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (3:39), a téeszesítésről, az ott végzett munkáról (9:03), a helyi 1956-os eseményekről (12:06), a korabeli építkezésekről (13:53), a mezőgazdasági munkákról (21:22), a téli esték elfoglaltságáról (23:49), a falusi szülésekről (25:27), esküvőkről (30:35).

A riportalany beszél az életkörülményekről és munkalehetőségekről Hadikfalván. (-2:50) Kitér tanulmányaira a román iskolában. (-3:46) 1940 telén kitelepítették őket, ingóságaikat vitték magukkal. A román hatóságok „hazátlannak” minősítették őket. A módosabb magyarokat is „kitessékelték” (-5:00) Ismerteti a kitelepítés körülményeit: teherautóval utaztak Záhonyig, onnan vonattal Szegedre. (-7.25) Tovább utaztak Losoncra, ahol 4 hétig egy laktanyában éltek. (-9:49) Innen Szatmárnémetibe szállították őket, ahol újabb 4 hetet töltöttek. (-11:40) Elmondja, hogy Temerinen (Bácska) telepedtek le kitelepített szerbek házaiban 1941 tavaszán. Földet és házat kaptak, magyar iskolába járhattak. Néhány vitézi család letelepedése miatt kisebb házba kellett költözniük. (-16:12) Beszél menekülésükről 1944 őszén, lovaskocsival mentek Bajáig, majd Tolna megyébe. Kölesden az egyik sváb családnál lettek napszámosok a szovjet megszállásig. (-28:20) Végül egy Tolna megyei faluban telepedtek le, s svábokkal osztoztak a házon azok kitelepítéséig. Kitér családalapítására. (-31:30) Beszél a svábokkal való viszonyról a faluban. (-33:45) Elénekel egy székely dalt és a Székely Himnuszt. (-35:50)

Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).